Keresés a Bibliában

3. JÚDÁS MAKKABEUS, A ZSIDÓK VEZÉRE (KR. E. 166–160)

Júdás Makkabeus dicsérete.

3 1Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett. 2Mind támogatták a testvérei és atyjának hívei. Örömmel harcba szálltak Izraelért. 3Hírt szerzett népének messze földön. A páncélt óriásként viselte, felöltötte fegyverzetét, úgy szállt harcba, oltalmazva kardjával a tábort. 4Tetteiben oroszlánhoz volt hasonló, zsákmányért bömbölő oroszlánhoz. 5Felkutatta a hitehagyottakat, üldözte őket, tűzbe vetette népe szorongatóit. 6A bűnösök reszkettek előtte félelmükben, remegtek mind a gonosztevők. Így a szabadítás sikerrel járt. 7Bajt hozott sok királyra, Jákob örült tetteinek. Örökre áldott marad emlékezete. 8Végigvonult Jákob városain, kiirtotta belőlük a gonoszokat, és elfordította a haragot Izraelről. 9Hírneve elért a föld határáig, és maga köré gyűjtötte, akik szétszóródtak.

Júdás első sikere.

10Apollóniosz pogány népeket és hatalmas szamáriai sereget toborzott, hogy harcba szálljon Izraellel. 11Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak és meghaltak. A többiek elmenekültek. 12A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apollóniosz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt. 13Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele, 14így szólt: „Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom.” 15Kivonult hát egy második támadásra. Istentelenekből álló hatalmas sereg kísérte, hogy segítsen neki Izrael fiain bosszút állni. 16Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé. 17Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: „Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk.” 18„Kevesen is körülzárhatnak sokakat – felelte Júdás –, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást. 19A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön. 20Azok ott gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, hogy asszonyainkkal és gyermekeinkkel egyetemben elhurcoljanak és kifosszanak bennünket. 21De mi harcba szállunk életünkért és törvényünkért. 22(Isten) maga fogja őket a szemünk láttára megsemmisíteni. Ne féljetek hát tőlük!” 23Alighogy befejezte, hirtelenül nekik rontottak. Megsemmisítették Szeront seregével együtt. 24Bet-Horon lejtőjétől egészen a síkságig üldözték őket. Mintegy nyolcszáz ember elesett közülük, a többiek meg a filiszteusok földjére menekültek. 25Így félelem fogta el őket Júdástól és testvéreitől, rémület szállta meg körülöttük a népeket. 26Híre eljutott a királyig, és a nemzetek Júda harcairól beszéltek.

Antiochusz Perzsia és Júdea ellen készül.

27Amikor Antiochusz ezeket a híreket meghallotta, nagy haragra gerjedt. Összegyűjtötte országa minden haderejét, az egész hatalmas sereget. 28Felnyitotta kincseskamráit, egész évre szóló zsoldot fizetett a csapatoknak, és megparancsolta nekik, hogy legyenek készek mindenre. 29Akkor azonban észrevette, hogy kincseskamrájából kifogyott a pénz. A zavargások és a szorongattatás miatt, amelyet az ősi törvények megszüntetésével hozott az országra, kevés adó folyt be az országból. 30Így félt, hogy mint már egyszer vagy másszor előfordult, nem lesz elég a pénz a költekezésre és az ajándékokra, amelyeket eddig bőkezűen osztogatott, bőkezűbben, mint az addigi királyok. 31Nagy zavarban volt. Elhatározta hát, hogy Perzsiába megy, behajtja az adót a tartományokban, és sok pénzt összeszed. 32Az ország ügyeit Liziászra bízta, egy királyi családból való előkelő emberre, az Eufrátesztől egészen Egyiptom határáig. 33Azzal is megbízta, hogy hazatértéig nevelje a fiát, Antiochuszt. 34Azonkívül átengedte neki hadereje felét és az elefántokat. Közölte vele terveit, különösen Júdeára és Jeruzsálemre vonatkozó rendelkezéseit: 35vezessen ellenük hadat és törje meg végérvényesen Izrael hatalmát, semmisítse meg Jeruzsálem megmaradt lakóit, még emléküket is irtsa ki azon a helyen. 36Egész területükre telepítsen idegeneket, sorsolás útján ossza fel földjüket. 37Hadereje másik felét maga mellé rendelte, és 147-ben elindult fővárosából, Antiochiából átkelt az Eufráteszen és átvonult a fennsíkon.

Gorgiász és Nikanor betörnek Júdeába.

38Liziász a király hívei közül kiválasztotta Dorimenesz fiát, Ptolemeuszt, Nikanort és Gorgiászt, csupa bátor embert. 39Elküldött velük negyvenezer gyalogost és hétezer lovast, hogy hatoljanak be Júda földjére, és a király parancsa szerint pusztítsák el. 40Ezek egész seregükkel elindultak és benyomultak. Emmausz közelében a síkságon ütötték fel táborukat. 41Amikor a vidék kereskedő emberei meghallották hírüket, rengeteg aranyat, ezüstöt és lábszíjat vettek magukhoz, s elmentek a táborba, hogy Izrael fiait megvegyék rabszolgának. Idumeából és a filiszteusok földjéről csapatok csatlakoztak hozzájuk. 42Júdás és testvérei látták, hogy a veszedelem egyre nagyobb, és a csapatok már az ő területükön táboroznak. A király rendelkezéseiről is hallottak, hogy a népet teljesen ki kell pusztítani. 43Így szóltak hát egymáshoz: „Akadályozzuk meg népünk megsemmisítését, és harcoljunk népünkért és a szentélyért.” 44Egybegyűltek, hogy előkészüljenek a harcra, imádkozzanak és kiesdekeljék az irgalmat és a könyörületet. 45Jeruzsálem lakatlan volt, mint a puszta. Fiai közül nem járt senki se ki, se be. Szentélyét eltiporták. A várat idegenek lakták, pogányoknak szolgált lakóhelyül. Jákobból eltűnt az öröm, nem hallatszott furulya és hárfa.

A zsidók Micpában gyülekeznek.

46Összegyűltek hát, és a Jeruzsálemmel szemközti Micpába mentek. Mert Micpa valamikor imádkozóhelye volt Izraelnek. 47Böjtöltek azon a napon, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és megszaggatták ruhájukat. 48Kigöngyölítették a törvénykönyvet ugyanazzal a szándékkal, amivel a pogányok a bálványaikat szokták kérdezni. 49Odahordták a papi palástokat, az első termést és a tizedet. Azokat a nazírokat is odahívták, akiknek letelt a fogadalmi idejük. 50Aztán hangosan szólítgatták az eget: „Mit tegyünk? Hová vigyük? 51Hiszen szentélyedet eltiporták és megszentségtelenítették, papjaid megalázottak és szomorúak. 52Lám a pogányok újra gyülekeznek ellenünk, hogy kiirtsanak bennünket. Te tudod, mit forralnak ellenünk. 53Hogy volnánk képesek szembeszállni velük, ha te nem segítesz?!” 54Aztán megfújták a trombitákat és hangosan felkiáltottak. 55Ezután Júdás vezetőket rendelt a nép fölé, parancsnokokat az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére. 56Azoknak ellenben, akik házat építettek, feleséget vettek vagy szőlőt telepítettek, vagy akik féltek, a törvény rendelkezése értelmében meghagyta, hogy menjenek haza. 57Aztán fölkerekedett a sereg, és Emmausztól délre tábort ütött. 58Júdás így szólt: „Övezzétek fel derekatokat és legyetek bátor férfiak! Holnap korán legyetek készen rá, hogy harcba szálljatok ezekkel a pogány népekkel, akik szövetkeztek ellenünk, hogy megsemmisítsenek bennünket szentélyünkkel együtt. 59De inkább elesünk a harcban, semmint tétlenül nézzük népünk és szentélyünk vesztét. 60De legyen úgy, ahogy az ég akarja!”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet