3. JÚDÁS MAKKABEUS, A ZSIDÓK VEZÉRE (KR. E. 166–160)

Júdás Makkabeus dicsérete.

3 ¹Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett. ²Mind támogatták a testvérei és atyjának hívei. Örömmel harcba szálltak Izraelért. ³Hírt szerzett népének messze földön. A páncélt óriásként viselte, felöltötte fegyverzetét, úgy szállt harcba, oltalmazva kardjával a tábort. ⁴Tetteiben oroszlánhoz volt hasonló, zsákmányért bömbölő oroszlánhoz. ⁵Felkutatta a hitehagyottakat, üldözte őket, tűzbe vetette népe szorongatóit. ⁶A bűnösök reszkettek előtte félelmükben, remegtek mind a gonosztevők. Így a szabadítás sikerrel járt. ⁷Bajt hozott sok királyra, Jákob örült tetteinek. Örökre áldott marad emlékezete. ⁸Végigvonult Jákob városain, kiirtotta belőlük a gonoszokat, és elfordította a haragot Izraelről. ⁹Hírneve elért a föld határáig, és maga köré gyűjtötte, akik szétszóródtak.

Júdás első sikere.

¹⁰Apollóniosz pogány népeket és hatalmas szamáriai sereget toborzott, hogy harcba szálljon Izraellel. ¹¹Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak és meghaltak. A többiek elmenekültek. ¹²A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apollóniosz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt. ¹³Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele, ¹⁴így szólt: „Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom.” ¹⁵Kivonult hát egy második támadásra. Istentelenekből álló hatalmas sereg kísérte, hogy segítsen neki Izrael fiain bosszút állni. ¹⁶Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé. ¹⁷Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: „Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk.” ¹⁸„Kevesen is körülzárhatnak sokakat – felelte Júdás –, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást. ¹⁹A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön. ²⁰Azok ott gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, hogy asszonyainkkal és gyermekeinkkel egyetemben elhurcoljanak és kifosszanak bennünket. ²¹De mi harcba szállunk életünkért és törvényünkért. ²²(Isten) maga fogja őket a szemünk láttára megsemmisíteni. Ne féljetek hát tőlük!” ²³Alighogy befejezte, hirtelenül nekik rontottak. Megsemmisítették Szeront seregével együtt. ²⁴Bet-Horon lejtőjétől egészen a síkságig üldözték őket. Mintegy nyolcszáz ember elesett közülük, a többiek meg a filiszteusok földjére menekültek. ²⁵Így félelem fogta el őket Júdástól és testvéreitől, rémület szállta meg körülöttük a népeket. ²⁶Híre eljutott a királyig, és a nemzetek Júda harcairól beszéltek.

Antiochusz Perzsia és Júdea ellen készül.

²⁷Amikor Antiochusz ezeket a híreket meghallotta, nagy haragra gerjedt. Összegyűjtötte országa minden haderejét, az egész hatalmas sereget. ²⁸Felnyitotta kincseskamráit, egész évre szóló zsoldot fizetett a csapatoknak, és megparancsolta nekik, hogy legyenek készek mindenre. ²⁹Akkor azonban észrevette, hogy kincseskamrájából kifogyott a pénz. A zavargások és a szorongattatás miatt, amelyet az ősi törvények megszüntetésével hozott az országra, kevés adó folyt be az országból. ³⁰Így félt, hogy mint már egyszer vagy másszor előfordult, nem lesz elég a pénz a költekezésre és az ajándékokra, amelyeket eddig bőkezűen osztogatott, bőkezűbben, mint az addigi királyok. ³¹Nagy zavarban volt. Elhatározta hát, hogy Perzsiába megy, behajtja az adót a tartományokban, és sok pénzt összeszed. ³²Az ország ügyeit Liziászra bízta, egy királyi családból való előkelő emberre, az Eufrátesztől egészen Egyiptom határáig. ³³Azzal is megbízta, hogy hazatértéig nevelje a fiát, Antiochuszt. ³⁴Azonkívül átengedte neki hadereje felét és az elefántokat. Közölte vele terveit, különösen Júdeára és Jeruzsálemre vonatkozó rendelkezéseit: ³⁵vezessen ellenük hadat és törje meg végérvényesen Izrael hatalmát, semmisítse meg Jeruzsálem megmaradt lakóit, még emléküket is irtsa ki azon a helyen. ³⁶Egész területükre telepítsen idegeneket, sorsolás útján ossza fel földjüket. ³⁷Hadereje másik felét maga mellé rendelte, és 147-ben elindult fővárosából, Antiochiából átkelt az Eufráteszen és átvonult a fennsíkon.

Gorgiász és Nikanor betörnek Júdeába.

³⁸Liziász a király hívei közül kiválasztotta Dorimenesz fiát, Ptolemeuszt, Nikanort és Gorgiászt, csupa bátor embert. ³⁹Elküldött velük negyvenezer gyalogost és hétezer lovast, hogy hatoljanak be Júda földjére, és a király parancsa szerint pusztítsák el. ⁴⁰Ezek egész seregükkel elindultak és benyomultak. Emmausz közelében a síkságon ütötték fel táborukat. ⁴¹Amikor a vidék kereskedő emberei meghallották hírüket, rengeteg aranyat, ezüstöt és lábszíjat vettek magukhoz, s elmentek a táborba, hogy Izrael fiait megvegyék rabszolgának. Idumeából és a filiszteusok földjéről csapatok csatlakoztak hozzájuk. ⁴²Júdás és testvérei látták, hogy a veszedelem egyre nagyobb, és a csapatok már az ő területükön táboroznak. A király rendelkezéseiről is hallottak, hogy a népet teljesen ki kell pusztítani. ⁴³Így szóltak hát egymáshoz: „Akadályozzuk meg népünk megsemmisítését, és harcoljunk népünkért és a szentélyért.” ⁴⁴Egybegyűltek, hogy előkészüljenek a harcra, imádkozzanak és kiesdekeljék az irgalmat és a könyörületet. ⁴⁵Jeruzsálem lakatlan volt, mint a puszta. Fiai közül nem járt senki se ki, se be. Szentélyét eltiporták. A várat idegenek lakták, pogányoknak szolgált lakóhelyül. Jákobból eltűnt az öröm, nem hallatszott furulya és hárfa.

A zsidók Micpában gyülekeznek.

⁴⁶Összegyűltek hát, és a Jeruzsálemmel szemközti Micpába mentek. Mert Micpa valamikor imádkozóhelye volt Izraelnek. ⁴⁷Böjtöltek azon a napon, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és megszaggatták ruhájukat. ⁴⁸Kigöngyölítették a törvénykönyvet ugyanazzal a szándékkal, amivel a pogányok a bálványaikat szokták kérdezni. ⁴⁹Odahordták a papi palástokat, az első termést és a tizedet. Azokat a nazírokat is odahívták, akiknek letelt a fogadalmi idejük. ⁵⁰Aztán hangosan szólítgatták az eget: „Mit tegyünk? Hová vigyük? ⁵¹Hiszen szentélyedet eltiporták és megszentségtelenítették, papjaid megalázottak és szomorúak. ⁵²Lám a pogányok újra gyülekeznek ellenünk, hogy kiirtsanak bennünket. Te tudod, mit forralnak ellenünk. ⁵³Hogy volnánk képesek szembeszállni velük, ha te nem segítesz?!” ⁵⁴Aztán megfújták a trombitákat és hangosan felkiáltottak. ⁵⁵Ezután Júdás vezetőket rendelt a nép fölé, parancsnokokat az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére. ⁵⁶Azoknak ellenben, akik házat építettek, feleséget vettek vagy szőlőt telepítettek, vagy akik féltek, a törvény rendelkezése értelmében meghagyta, hogy menjenek haza. ⁵⁷Aztán fölkerekedett a sereg, és Emmausztól délre tábort ütött. ⁵⁸Júdás így szólt: „Övezzétek fel derekatokat és legyetek bátor férfiak! Holnap korán legyetek készen rá, hogy harcba szálljatok ezekkel a pogány népekkel, akik szövetkeztek ellenünk, hogy megsemmisítsenek bennünket szentélyünkkel együtt. ⁵⁹De inkább elesünk a harcban, semmint tétlenül nézzük népünk és szentélyünk vesztét. ⁶⁰De legyen úgy, ahogy az ég akarja!”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet