¹⁸Úgy gondolom ugyanis, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. ¹⁹Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. ²⁰A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak van alávetve – nem önszántából, hanem az által, aki alávetette – annak reményében, ²¹hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. ²²Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.
²³De nemcsak ez, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk, és várva várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. ²⁴Mert üdvösségünk távlata a remény. Viszont az a remény, amelyet már látunk, nem is remény; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?
²⁵Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk állhatatossággal!
²⁶Ugyanígy a Lélek is erőtlenségünk segítségére siet. Mert nem tudjuk, hogy valójában mit is kell kérnünk, de maga a Lélek esedezik értünk szavakba nem foglalható sóhajtozással. ²⁷Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a szentekért.
²⁸Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál; azoknak, akiket elhatározása szerint meghívott. ²⁹Mert akiket előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlóvá legyenek Fia képmásához, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. ³⁰Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, és akiket meghívott, azokat megigazulttá is tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.

KNB SZIT STL BD RUF KG