21mivel megismerték Istent, mégsem dicsőítették mint Istent, s nem adtak neki hálát, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétült.
2Isten nem vetette el a népét, amelyet előre ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Istenhez fordul Izrael ellen:
8ahogy meg van írva: Isten bódult lelket adott nekik. Szemet, hogy ne lássanak, fület, hogy ne halljanak mind a mai napig.
10Homályosodjék el a szemük, hogy ne lássanak, és a hátuk legyen mindig görnyedt!
6ahogy Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek Isten a tettektől függetlenül tulajdonít igazságot:
20Mi viszont a mennynek vagyunk polgárai. Onnét várjuk üdvözítőnket, az Úr Jézus Krisztust,
2Általa kaptunk a hitben szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben szilárdan állunk, és dicsekszünk azzal a reménnyel, hogy részesülünk Isten dicsőségében.
18Úgy gondolom ugyanis, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.
19Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.
20A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak van alávetve – nem önszántából, hanem az által, aki alávetette – annak reményében,
21hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.
22Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.
23De nemcsak ez, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk, és várva várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
24Mert üdvösségünk távlata a remény. Viszont az a remény, amelyet már látunk, nem is remény; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?
Jegyzetek
8,24 Más fordítások: „Mert megváltásunk még reménybeli”; „Mert üdvösségünk reménységre szól”.
2a Kolosszéban élő szenteknek és Krisztusban hűséges testvéreknek: kegyelem néktek és béke Istentől, a mi Atyánktól.
27akiknek Isten tudtukra akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok pedig az, hogy Krisztus közöttetek van, és ez az eljövendő dicsőség reménye.
17Mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet az Úrban kaptál!
12adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek!
32Most pedig Istennek és kegyelme igéjének oltalmába ajánllak titeket, mert ő képes arra, hogy építsen, és hogy örökséget adjon valamennyi megszentelt között.
26
1Agrippa erre így szólt Pálhoz:
– Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.
Akkor Pál fölemelte a kezét, és védőbeszédet mondott:
–
18hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt azok között, akik a bennem való hit által megszentelődtek.”
9Néhányan azonban abból a zsinagógából, amelyiket a kürénéi és alexandriai felszabadított rabszolgák zsinagógájának neveztek, valamint néhányan Kilikia és Ázsia tartományából vitába szálltak Istvánnal,
21irigység, részegeskedés, tivornyázás, és ezekhez hasonlók. Ezekkel kapcsolatban intelek benneteket, ahogy korábban is tettem: akik így cselekszenek, nem fogják örökül kapni Isten országát.
5Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának vagy tisztátalannak vagy pénzsóvárnak, azaz bálványimádónak sincs öröksége Krisztus és Isten országában.