¹⁸Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró jött hozzá, leborult előtte, és így szólt: „Most halt meg a lányom, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.” ¹⁹Jézus felkelt, és tanítványaival együtt követte. ²⁰És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odaférkőzve megérintette ruhája szegélyét. ²¹Ezt gondolta ugyanis: „Ha csak megérintem a ruháját, meggyógyulok.” ²²De Jézus megfordult, és amikor meglátta, így szólt: „Bízzál, lányom, hited megszabadított téged.” Attól az órától fogva az asszony egészséges volt.
²³Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, ²⁴így szólt: „Menjetek innét, mert a kislány nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. ²⁵Amikor aztán kiküldték a sokaságot, bement, megfogta a kezét, és a kislány felkelt. ²⁶Ennek híre ment szerte a vidéken.

KNB SZIT STL BD RUF KG

⁴¹Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, ⁴²mivel egyetlen lánya, aki nagyjából tizenkét éves volt, haldoklott. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta. ⁴³Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyástól szenvedett, és minden vagyonát orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, ⁴⁴odament, s hátulról megérintette a ruhája szegélyét; azonnal elállt a vérfolyása. ⁴⁵Jézus ezt mondta:
– Ki érintett meg?
Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt:
– Mester, a tömeg szorongat, és tolong körülötted!
– ⁴⁶Valaki megérintett – mondta Jézus –, ugyanis észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.
⁴⁷Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép füle hallatára, hogy miért érintette meg, és miként gyógyult meg azonnal. ⁴⁸Jézus pedig ezt mondta neki:
– Leányom, hited megmentett téged, menj békével!
⁴⁹Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagóga elöljárójának a házától:
– A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!
⁵⁰Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzá:
– Ne félj, csak higgy, és megmenekül!
⁵¹Amikor bement a házba, senkinek sem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jánosnak, Jakabnak, meg a gyermek apjának és anyjának. ⁵²Mindenki sírt és gyászolt, de ő így szólt:
– Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!
⁵³Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt. ⁵⁴Ő azonban megfogta a lány kezét, és megszólította:
– Kislány, kelj fel!
⁵⁵A lelke visszatért, és azonnal felkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. ⁵⁶Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.

KNB SZIT STL BD RUF KG