²²Betszaidába érkeztek. Egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. ²³Kézen fogva kivezette a vakot a faluból, azután a szemére köpve rátette a kezét, és megkérdezte:
– Látsz valamit?
²⁴Az felnézett, és így szólt:
– Úgy látom az embereket, amint járkálnak, mintha fák lennének.
²⁵Aztán ismét rátette a kezét a szemére, és már jól látott. Meggyógyult, és tisztán látott mindent. ²⁶Ekkor hazaküldte, és ezt mondta:
– Be se menj a faluba!
⁴⁶Beértek Jerikóba. Amikor Jézus tanítványai és meglehetősen nagy tömeg kíséretében kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia, ott ült az út mellett. ⁴⁷Amikor meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, így kezdett kiáltozni:
– Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam!
⁴⁸Sokan rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott:
– Dávid fia, könyörülj rajtam!
⁴⁹Jézus megállt, és így szólt:
– Hívjátok ide! Odahívták a vakot.
– Bátorság! Kelj fel! Téged hív! – mondták neki.
⁵⁰Ő pedig ledobta köpenyét, felugrott, és odament Jézushoz. ⁵¹Jézus megkérdezte tőle:
– Mit akarsz, mit tegyek veled?
– Rabbuni, hogy újra lássak! – felelte a vak.
– ⁵²Menj, a hited meggyógyított! – mondta neki Jézus.
Azonnal újra látott, és követte őt az úton.

KNB SZIT STL BD RUF KG