37Nagy szélvész támadt, s a hullámok úgy becsapdostak a bárkába, hogy már-már megtelt.
38Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltik, s ezt mondják neki:
– Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?
39Felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek:
– Csendesedj és némulj el!
Erre elállt a szél, és nagy csendesség lett.
40Azután hozzájuk fordult:
– Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?
41Erre nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak:
– Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?
23Amíg a bárka haladt, ő elaludt. Közben szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek, és veszélyben forogtak.
25Aztán így szólt hozzájuk:
– Hol van a hitetek?
Azok félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: „Ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”