14 ¹Két nap múlva volt a húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el és öljék meg valami csellel. ²Ezt mondták ugyanis: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép körében.”
³Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi drága nárduskenet volt egy alabástromedényben. Feltörte az alabástromedényt, és ráöntötte Jézus fejére. ⁴Néhányan méltatlankodtak egymás között: „Mire való így pazarolni a kenetet? ⁵Hiszen el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétosztani a szegények között.” És megszidták az asszonyt. ⁶De Jézus ezt mondta:
– Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Jót tett velem. ⁷Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, és amikor csak akartok, tehettek jót velük. Én azonban nem leszek mindig veletek. ⁸Megtette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. ⁹Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ő tett, azt is elmondják majd az ő emlékére.
¹⁰A Karióti Júdás, egy a Tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik. ¹¹Amikor meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan szolgáltathatná ki egy alkalmas pillanatban.

KNB SZIT STL BD RUF KG