20 ¹Történt egy nap, hogy miközben a Templomban tanította a népet és hirdette az örömhírt, odajöttek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, ²és megkérdezték tőle:
– Mondd meg nekünk, miféle felhatalmazással cselekszel? Ki hatalmazott fel téged?
³Így válaszolt nekik:
– Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: ⁴János keresztsége a mennyből való volt, vagy az emberektől?
⁵Erre így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »A mennyből«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek neki?« ⁶Ha pedig azt mondjuk:
»Az emberektől«, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy János próféta volt.”
⁷Ezért azt felelték, hogy nem tudják, honnét való volt. ⁸Erre Jézus így szólt hozzájuk:
– Akkor én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem mindezeket.
⁹Azután ezt a példázatot mondta a népnek:
– Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta, majd hosszú időre elutazott. ¹⁰Amikor eljött az ideje, elküldött a bérlőkhöz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a bérlők megverték, és üres kézzel küldték vissza. ¹¹Azután egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, kigúnyolták, és üres kézzel küldték vissza. ¹²Egy harmadikat is küldött. Ezt véresre verték és kidobták. ¹³Akkor így szólt a szőlő ura: „Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán tiszteletben tartják.” ¹⁴De mikor a bérlők meglátták, így tanakodtak: „Ez az örökös! Öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!” ¹⁵Kidobták a szőlőből, és megölték. Vajon most mit tesz velük a szőlő ura? ¹⁶Eljön és elpusztítja ezeket a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja.
Amikor ezt meghallották, így szóltak:
– Ettől Isten mentsen!
¹⁷Ő azonban végigmérte őket, és ezt mondta:
– Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkő lett? ¹⁸Aki erre a kőre zuhan, összezúzza magát; akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.
¹⁹Az írástudók és a főpapok már abban az órában kezet akartak emelni rá, mert megértették, hogy róluk mondta a példázatot, de féltek a néptől.
²⁰Ezután figyelték, és kémeket küldtek utána, akik őszinteséget színleltek. A saját szavaival akarták megfogni, hogy átadhassák a helytartó joghatóságának és hatalmának. ²¹Ezek megkérdezték tőle:
– Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy részrehajló, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod Isten útját. ²²Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy sem?
²³Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk:
– ²⁴Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?
– A császáré – válaszolták.
²⁵Ő pedig ezt mondta nekik:
– Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
²⁶Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt. Meglepődtek feleletén, és hallgattak.
²⁷A szadduceusok közül – akik tagadják, hogy van feltámadás – odamentek hozzá néhányan, és megkérdezték:
– ²⁸Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. ²⁹Nos, volt hét testvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg. ³⁰Ekkor a második vette el az asszonyt, ³¹aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy halt meg, hogy nem hagyott maga után gyermeket. ³²Végül meghalt az asszony is. ³³A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.
³⁴Jézus így válaszolt nekik:
– E világ gyermekei házasodnak és férjhez mennek, ³⁵de akik méltónak ítéltetnek arra, hogy részük legyen az eljövendő világban, valamint a halottak közül való feltámadásra, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. ³⁶Halhatatlanok ugyanis, és hasonlóak az angyalokhoz, és a feltámadás gyermekei lévén Isten gyermekei lesznek. ³⁷Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is utalt a csipkebokorról szóló szakaszban, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezte. ³⁸Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké, mert számára mindenki él.
³⁹Néhány írástudó ekkor így szólt:
– Mester, jól mondtad.
⁴⁰Többé nem mertek kérdezni tőle semmit.
⁴¹Akkor ezt mondta nekik:
– Hogyan mondhatják, hogy a Messiás Dávid fia? ⁴²Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj a jobbom felől, ⁴³amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet!” ⁴⁴Ha tehát Dávid urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a fia?
⁴⁵Miközben az egész nép hallgatta, így szólt tanítványaihoz:
– ⁴⁶Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szívesen veszik, ha köszöntik őket a tereken. Szeretik a fő helyeket a zsinagógákban, és szeretnek az asztalfőn ülni a lakomákon. ⁴⁷Felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Szigorúbb ítélet vár rájuk.
21 ¹Felemelte tekintetét, és látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati adományaikat a perselybe. ²Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be, ³és így szólt:
– Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott be. ⁴Azok ugyanis mind a fölöslegükből dobtak az áldozati adományokhoz, ő azonban szegénységében mindazt bedobta, amije volt, egész megélhetését.
⁵Amikor némelyek azt mondták a Templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal ékes, így szólt:
– ⁶Jönnek napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, kő kövön nem marad. Mindent lerombolnak.
– ⁷Mester, mikor történik ez, és mi lesz a jele annak, hogy elkezdődött? – kérdezték.
– ⁸Vigyázzatok – válaszolta –, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, s azt mondják: „Én vagyok!”; meg azt: „Itt az idő!” Ne kövessétek őket! ⁹Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek, mert először ezeknek meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.
¹⁰Azután ezt mondta nekik:
– Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. ¹¹Nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek. Rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.
¹²De mindezek előtt letartóztatnak és üldöznek benneteket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. ¹³Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. ¹⁴Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre! ¹⁵Ugyanis én magam adok nektek ékesszólást és bölcsességet, aminek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. ¹⁶Kiszolgáltatnak titeket még a szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok is. Egyeseket meg is ölnek közületek. ¹⁷Mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. ¹⁸De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. ¹⁹Állhatatosságotokkal nyeritek majd meg lelketeket.
²⁰Amikor azonban látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, akkor tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása. ²¹Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! Akik a városban vannak, hagyják el; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda! ²²Ezek ugyanis a bosszú napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. ²³Azokban a napokban jaj a várandós és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre, és harag erre a népre. ²⁴Kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé! Jeruzsálemet pogányok tapossák, amíg be nem telik a pogányok ideje.
²⁵Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. ²⁶Az emberek elájulnak a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. ²⁷És akkor meglátják az Emberfiát, amint felhőben jön nagy hatalommal és dicsőséggel. ²⁸Amikor ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert megváltásotok közel van.
²⁹Mondott nekik egy példázatot is:
– Nézzétek meg a fügefát, és mind a fákat! ³⁰Amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel a nyár. ³¹Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van Isten országa! ³²Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. ³³Az ég és a föld elmúlik, de az én igéim nem múlnak el.
³⁴Vigyázzatok magatokra, nehogy elnehezedjék szívetek a kicsapongástól, a részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; nehogy váratlanul lepjen meg titeket az a nap, ³⁵mint valami csapda! Úgy fog ugyanis rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak.
³⁶Legyetek tehát éberek, és szüntelenül imádkozzatok, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak; és hogy megállhassatok az Emberfia előtt!
³⁷Nappal a Templomban tanított, az éjszakákat pedig az Olajfák hegyén töltötte. ³⁸Kora reggel az egész nép hozzá sietett, hogy hallgassa őt a Templomban.
23 ¹Ezután elindult az egész testület, és elvitték Pilátushoz. ²Így kezdték vádolni:
– Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy fölkent király.
³Pilátus megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– Te mondod – válaszolta.
⁴Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz:
– Semmi ítéletre méltót nem találok ebben az emberben.
⁵De azok erősködtek:
– Tanításával egész Júdeában fellázítja a népet. Galileában kezdte, s most itt van.
⁶Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember. ⁷Amikor pedig megtudta, hogy Heródes joghatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. ⁸Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy majd valami csodajelet művel az ő szeme láttára. ⁹Hosszan kérdezgette, de ő semmit sem válaszolt neki. ¹⁰Ott voltak a főpapok és az írástudók is, és hevesen vádolták. ¹¹Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetéssel bánt vele. Kigúnyolta, majd fényes ruhába öltöztetve küldte vissza Pilátushoz. ¹²Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötött. Előtte ugyanis ellenségek voltak.
¹³Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, ¹⁴és így szólt hozzájuk:
– Ezt az embert azzal hoztátok elém, hogy félrevezeti a népet. Íme, én előttetek hallgattam ki, és nem találtam ítéletre méltónak ezt az embert egyetlenegy dologban sem, amivel vádoljátok. ¹⁵De még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. ¹⁶Megkorbácsoltatom, és szabadon bocsátom. ¹⁷[] ¹⁸Erre valamennyien egyszerre kiáltották:
– Halál rá! Barabást bocsásd el nekünk!
¹⁹Ez utóbbit a városban történt lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe. ²⁰Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. ²¹De ezek kiáltoztak:
– Feszítsd meg, feszítsd meg őt!
²²Ő azonban harmadszor is ezt mondta nekik:
– De hát mi rosszat tett? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő vétket. Megkorbácsoltatom, és szabadon bocsátom.
²³De azok hangos kiáltásokkal egyre csak kérték, hogy feszítse meg. És kiáltozásuk győzött.
²⁴Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit kérnek. ²⁵Szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
²⁶Amikor elvezették, megragadtak egy bizonyos cirenei Simont, aki épp a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
²⁷A nép és az asszonyok nagy sokasága követte. A mellüket verték, és siratták Jézust. ²⁸Ő feléjük fordulva ezt mondta:
– Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok! ²⁹Mert jönnek napok, amikor majd ezt mondják: „Boldogok a meddők; az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!” ³⁰Akkor majd így szólnak a hegyeknek: „Essetek ránk!”; és a halmokhoz: „Borítsatok el minket!” ³¹Mert ha ezt teszik a zöldellő fával, mi lesz a szárazzal?
³²Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.
³³Amikor a Koponyának nevezett helyre értek, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket. Az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. [[ ³⁴Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”]] Sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.
³⁵A nép ott állt, és nézte. A főemberek pedig így csúfolták: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő Isten kiválasztott Messiása!” ³⁶Kigúnyolták a katonák is. Odamentek hozzá, silány bort vittek neki, ³⁷és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!” ³⁸Felirat is volt a feje fölött:
„Ez a zsidók királya.” ³⁹A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta:
– Te vagy a Messiás, nem? Mentsd meg magadat és minket is!
⁴⁰De a másik megrótta:
– Nem féled Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! ⁴¹Mi jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.
⁴²Majd így szólt:
– Jézus, emlékezz meg rólam, amikor országodba jutsz!
⁴³Ő így felelt:
– Bizony, mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
⁴⁴Már majdnem dél volt. Sötétség lett az egész földön délután három óráig, ⁴⁵mert a nap elhomályosodott. A Templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. ⁴⁶Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkem! Ezekkel a szavakkal meghalt.
⁴⁷Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.” ⁴⁸Az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, a mellét verve tért haza.
⁴⁹Ismerősei pedig mindnyájan, és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
⁵⁰Volt egy Arimateából, a júdeaiak egyik városából való, József nevű ember, a nagytanács tagja, derék és igaz férfi, ⁵¹aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, és aki maga is várta Isten országát. ⁵²Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. ⁵³Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. ⁵⁴Az előkészület napja volt, és már majdnem megkezdődött a szombat.
⁵⁵Elkísérték őt az asszonyok, akik vele együtt jöttek Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el a testét. ⁵⁶Aztán visszatértek, illatszereket és keneteket készítettek. A szombati nyugalmat megtartották a parancsolat szerint.

KNB SZIT STL BD RUF KG