28Miután befejezte, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
29Amikor Betfagé és Betánia közelébe ért, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
30„Menjetek a szemközti faluba! Amikor beértek, találtok egy kikötött szamárcsikót, amin még senki sem ült. Oldjátok el, és vezessétek ide!”
31Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: „Miért oldjátok el?” –, mondjátok: „Az Úrnak van rá szüksége.”
32A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy megmondta nekik.
33Mikor eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük:
– Miért oldjátok el a szamárcsikót?
–
34Az Úrnak van rá szüksége – válaszolták.
35Azután elvezették Jézushoz. Ráterítették köpenyüket a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
36Amint továbbment, az emberek az útra terítették köpenyüket.
37Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.
38Ezt mondták:
– Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
39A sokaságból néhány farizeus odaszólt neki:
– Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!
40Így válaszolt:
– Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltozni.
41Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,
42és így szólt:
– Bár felismerted volna te is ezen a napon a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől.
43Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak.
44Földre tipornak téged és benned fiaidat. Nem marad benned kő kövön, mert nem ismerted fel a Látogatás idejét.
45Azután bement a Templomba, kezdte kiűzni az árusokat,
46és ezt mondta nekik:
– Meg van írva: Az én házam az imádság háza lesz, de ti rablók barlangjává tettétek.
47Ezután nap mint nap a Templomban tanított. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elpusztítsák,
48de még nem találták meg a módját. Az egész nép csüngött ugyanis a szaván.