16 ¹Majd szólt tanítványaihoz is:
– Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. ²Hívatta, és így szólt hozzá: „Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár!” ³Erre a sáfár így gondolkodott magában:
„Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. ⁴Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogad a házába.” ⁵Egyenként magához hívatta ura adósait. Megkérdezte az elsőtől:
„Mennyivel tartozol uramnak?” ⁶Az így felelt: „Száz kanna olajjal.” Erre azt mondta neki: „Itt van az adósleveled, ülj le gyorsan, és írj ötvenet!” ⁷Azután a másiknak azt mondta: „Te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz mérő búzával.” Erre így szólt hozzá: „Itt van az adósleveled, írj nyolcvanat!” ⁸Az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy eszesen járt el. E világ fiai egymás között eszesebbek, mint a világosság fiai. ⁹Mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!
¹⁰Aki a legkisebb dologban megbízható, megbízható a nagyban is, és aki a legkisebb dologban hamis, az hamis a nagyban is. ¹¹Ha tehát a hamis mammonnal nem voltatok megbízhatók, ki bíz rátok igaz értéket? ¹²És ha a máséval nem voltatok megbízhatók, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?

KNB SZIT STL BD RUF KG