10 ¹Ezek után az Úr kijelölt másik hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott. ²Így szólt hozzájuk:
– Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába! ³Menjetek! Íme, úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. ⁴Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben senkit se köszöntsetek! ⁵Amikor beléptek egy házba, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” ⁶Ha a béke fia lakik ott, rászáll békétek, ha nem, visszaszáll rátok. ⁷Maradjatok ugyanabban a házban! Egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra! ⁸Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek! ⁹Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elérkezett hozzátok Isten országa.” ¹⁰Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: ¹¹„Letöröljük még a port is, ami városotokból lábunkra tapadt! De tudjátok meg, közel van Isten országa!” ¹²Mondom nektek: Szodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.
¹³Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. ¹⁴De Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. ¹⁵S te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz!
¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött engem.
¹⁷A hetvenkét tanítvány örvendezve tért vissza:
– Uram, még a démonok is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!
¹⁸Ő pedig ezt mondta nekik:
– Láttam a Sátánt villámként lezuhanni az égből. ¹⁹Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek. ²⁰De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!
²¹Abban az órában Szentlélekkel telve így ujjongott: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. ²²Atyám mindent nekem adott, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.”
²³Aztán tanítványaihoz fordult, és félrevonva őket ezt mondta:
– Boldog az a szem, amelyik látja, amit ti láttok. ²⁴Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.

KNB SZIT STL BD RUF KG