67Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:
68Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta népét, és megszabadította.
69Nyilvánvalóvá tette szabadítását szolgájának, Dávidnak házában,
70ahogy megígérte szent prófétái által régen:
71szabadulást ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
72hogy irgalmas lesz atyáinkhoz,
és megemlékezik szent szövetségéről,
73az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett.
Megadja nekünk,
74hogy ellenségeink kezéből megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt
75szentségben és igazságban
színe előtt életünk minden napján.
76Téged pedig, gyermek, a Magasságos
prófétájának neveznek majd.
Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
77hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére
bűneik bocsánata által.
78Istenünk könyörülő irgalma folytán
meglátogat minket a magasságból felkelő Nap,
79hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak;
hogy lábunkat a békesség útján vezesse.
Jegyzetek
1,69 Más fordítás: „Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában”; „Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából”. A „szabadítás”, az „üdvösség ereje”, az „erős szabadító” a görög kerasz szótériasz, az „üdvösség szarva” kifejezést értelmezi. A szarv a hatalom, elsősorban a katonai hatalom jelképe (vö. MTörv 33,17). Egyértelmű, hogy Zakariás éneke a Messiás érkezését ünnepli. A Messiás érkezéséről a Lk már korábban is hírt adott: 1,33 skk.