⁵⁷Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. ⁵⁸Szomszédai és rokonai meghallották, milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. ⁵⁹A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja után Zakariásnak akarták nevezni. ⁶⁰Anyja azonban így szólt:
– Nem, hanem János lesz a neve.
⁶¹Mire ezt mondták neki:
– Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.
⁶²Intettek hát az apjának, hogy minek akarja nevezni. ⁶³Ő táblát kért, és ráírta: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. ⁶⁴Abban a pillanatban megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Istent. ⁶⁵Félelem szállta meg a környék lakóit, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. ⁶⁶Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.

KNB SZIT STL BD RUF KG