Simon Tamás László Újszövetség-fordítása

Evangélium János szerint

20 1A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. 2Ezért elfutott, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk:
   – Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!

   3Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.
4Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány előreszaladt – gyorsabban, mint Péter –, és elsőnek ért a sírhoz. 5Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. 6Megérkezett Simon Péter is, aki követte, és bement a sírba. Látta, hogy a leplek ott fekszenek, 7és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen. 8Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz. Látta, és hitt. 9Még nem tudták ugyanis, hogy az Írás szerint fel kell támadnia a halottak közül. 10A tanítványok ezután hazamentek.
   11Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba.
12Látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt. Az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
   13Asszony, miért sírsz? – kérdezik tőle.

   – Mert elvitték az én Uramat – válaszolja –, és nem tudom, hová tették.

   14Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látja, hogy Jézus áll ott, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.

   15Asszony, miért sírsz? Kit keresel? – kérdezte Jézus.

   Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá:

   – Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elmegyek, hogy elhozzam.

   16Mária! – mondta neki Jézus.

   Az megfordult, és így szólt hozzá héberül:

   – Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.

   17Jézus így szólt hozzá:

   – Ne tartóztass! Még nem mentem fel az Atyához. Menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

   18A magdalai Mária elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat”, és elmondta, mit mondott neki.

   19Aznap, a hét első napján este ott, ahol összegyűltek a tanítványok, a zsidóktól való félelmükben az ajtókat zárva tartották. Eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk:

   – Béke veletek!

   20Miután így szólt, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.

   21Jézus erre ismét ezt mondta nekik:

   – Béke veletek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.

   22Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta:

   – Vegyétek a Szentlelket!
*23Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, és akiket megőriztek, azok megmaradnak.*
   24Tamás, egy a Tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor Jézus megjelent.
25Így szólt hozzá a többi tanítvány:
   – Láttuk az Urat.

   Ő azonban ezt mondta nekik:

   – Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.

   26Nyolc nappal később ismét odabent voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, Jézus eljött, megállt középen, és így szólt:

   – Béke veletek!

   27Azután Tamáshoz fordult:

   – Tedd ide az ujjad, és nézd meg a kezem, nyújtsd ide a kezed, és tedd az oldalamra, és ne légy tovább hitetlen, hanem hívő!

   28Tamás így felelt:

   – Én Uram, én Istenem!

   29Jézus így szólt hozzá:

   – Mivel látsz engem, hiszel. Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.

   30Sok más jelet is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.
31Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia; és e hitben életetek legyen az ő nevében.