18 ¹Miután ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Volt ott egy kert, oda ment be tanítványaival együtt.
²Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert Jézus gyakran ment oda tanítványaival. ³Júdás tehát, miután maga mellé vette a katonák csapatát, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi őröket, odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
⁴Akkor Jézus, mivel tudta, mi minden vár rá, előlépett, és így szólt hozzájuk:
– Kit kerestek?
– ⁵A Názáreti Jézust – válaszolták.
– Én vagyok – mondta nekik.
Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. ⁶Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” –, visszatántorodtak, és a földre rogytak. ⁷Ekkor újra megkérdezte tőlük:
– Kit kerestek?
– A Názáreti Jézust – mondták.
⁸Jézus így szólt:
– Megmondtam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!
⁹Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.”
¹⁰Simon Péternél volt egy kard. Előhúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve Malkus volt.
¹¹Erre Jézus így szólt Péterhez:
– Tedd hüvelyébe a kardot! Talán ne igyam ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?

KNB SZIT STL BD RUF KG