17 ¹Miután Jézus ezeket mondta, tekintetét az égre emelve így szólt:
– Atyám, eljött az óra! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú megdicsőítsen téged, ²és mivel hatalmat adtál neki minden halandó fölött, örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál. ³Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. ⁴Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy véghezvittem azt a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. ⁵Most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.
⁶Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. ⁷Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van. ⁸A szavakat ugyanis, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
⁹Értük járok közben. Nem a világért járok közben, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, ¹⁰és ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és én megdicsőültem őbennük. ¹¹Többé már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek annak erejében, ahogy mi egyek vagyunk! ¹²Amikor velük voltam, megőriztem őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, és megvédtem őket, és senki sem kárhozott el közülük – hogy beteljesedjék az Írás –, csak a kárhozat fia.

KNB SZIT STL BD RUF KG