13 ¹A húsvét ünnepe előtt Jézus annak tudatában, hogy eljött az ő órája, amelyben át kellett mennie e világból az Atyához, mivel szerette övéit e világban, a végsőkig szerette őket, ²a vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe ültette Júdásnak, a Karióti Simon fiának, hogy árulja el őt;
³Jézus annak tudatában, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza: ⁴felkelt az asztaltól, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát, ⁵aztán vizet öntött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és megtörölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. ⁶Mikor Simon Péterhez ért, az így szólt hozzá:
– Uram, te mosod meg az én lábamat?
⁷Jézus így válaszolt neki:
– Amit én teszek, most még nem érted, de később majd meg fogod érteni.
– ⁸Nem, az én lábamat nem mosod meg soha! –mondta neki Péter.
– Ha nem moslak meg – feleli Jézus –, akkor semmi közöd sincs hozzám.
– ⁹Uram – mondta Péter –, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
– ¹⁰Aki megfürdött – válaszolja neki Jézus –, annak nincs szüksége másra, csak arra, hogy a lábát mossa meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.
¹¹Tudta ugyanis, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
¹²Miután megmosta a lábukat, felvette felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik:
– Értitek, mit tettem veletek? ¹³Ti így hívtok engem, „Mester”, és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. ¹⁴Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵Példát adtam nektek, hogy annak erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. ¹⁶Bizony, bizony, mondom nektek, a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki küldte.
¹⁷Tudnotok kell: boldogok lesztek, ha így cselekedtek.
¹⁸Nem mindnyájatokról beszélek. Én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki kenyeremet eszi, az emelte fel a sarkát ellenem. ¹⁹Már most mondom nektek, mielőtt még megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok az. ²⁰Bizony, bizony, mondom nektek, aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
²¹Miután Jézus elmondta ezeket, megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal:
– Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárulni készül engem.
²²Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? ²³Az asztalnál közvetlenül Jézus mellett volt egyik tanítványa, az, akit Jézus szeretett. ²⁴Simon Péter intett neki, hogy tudakolja meg, kiről beszél. ²⁵Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle:
– Ki az, Uram?
– ²⁶Az – feleli Jézus –, akinek én mártom be a falatot, és neki adom.
Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdásnak, a Karióti Simon fiának. ²⁷A falat után belément a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá:
– Tedd meg hamar, amit meg kell tenned!
²⁸Az ott ülők közül senki sem értette, miért mondja ezt neki. ²⁹Egyesek azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, Jézus azt mondja neki:
„Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. ³⁰Miután elfogadta a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.

KNB SZIT STL BD RUF KG