¹⁷Amikor odaért, Jézus megtudta, hogy már négy napja a sírban van. ¹⁸Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stadiumnyira.
¹⁹A zsidók közül sokan jöttek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. ²⁰Amikor Márta megtudta, hogy Jézus érkezik, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. ²¹Márta így szólt Jézushoz:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. ²²De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked Isten.
– ²³Testvéred fel fog támadni – mondta neki Jézus.
– ²⁴Tudom – felelte Márta –, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.
²⁵Jézus ekkor ezt mondta neki:
– Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog; ²⁶és mindaz, aki él és hisz énbennem, nem halhat meg örökre. Hiszed ezt?
– ²⁷Igen, Uram – válaszolta Márta –, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.
²⁸Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának:
– A Mester itt van, és téged hív.
²⁹Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és elindult hozzá. ³⁰De Jézus még nem ért be a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. ³¹A zsidók, akik vele voltak a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt hitték, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. ³²Mária pedig, amint Jézushoz ért és meglátta őt, a lába elé borult, és így szólt:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

KNB SZIT STL BD RUF KG