31Ekkor a zsidók újra köveket gyűjtöttek, hogy megkövezzék.
32Jézus ezt mondta nekik:
– Atyám sok szép művét mutattam meg nektek. Ezek közül melyik miatt akartok megkövezni?
33A zsidók így feleltek neki:
– Nem valami szép mű miatt akarunk megkövezni, hanem istenkáromlásért, te ugyanis ember létedre Istenné teszed magad.
34Jézus így válaszolt:
– A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok?
35Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten igéje szólt – és az Írást nem lehet érvénytelenné tenni –,
36akkor arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, hogyan mondhatjátok: „Káromkodsz”; mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?!
37Amennyiben nem Atyám műveit viszem végbe, ne higgyetek nekem,
38de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában!
39Ekkor ismét el akarták fogni, de ő elmenekült a kezük közül.
40Újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott.
41Sokan mentek hozzá, és ezt mondogatták:
– János egyetlen jelet sem tett, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
42És sokan kezdtek hinni benne.