2 1Azután tizennégy év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is. 2Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük – külön a tekintéllyel bírók elé – tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fussak vagy futottam légyen.
6Tudnunk kell, hogy a bennünk lévő régi ember vele együtt keresztre lett feszítve, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne legyünk rabszolgái a bűnnek.
12Ne uralkodjék hát a bűn halandó testetekben, hogy vágyainak engedelmeskedjetek!
13Tagjaitokat se engedjétek át a gonoszság fegyvereként a bűnnek, hanem mint halálból életre keltek engedjétek át magatokat Istennek és tagjaitokat az igazság fegyvereiként Isten számára!
14Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.
2Csak erre adjatok választ: a Törvény rendelkezéseinek megtartása révén kaptátok a Lelket, vagy a hallani tudó hit révén? 27mivel mindannyian, akik megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra.
13Hanem buzdítsátok egymást nap mint nap, amíg ez a „ma” tart, hogy a bűn cselvetése meg ne keményítsen közületek valakit!