2 ¹Amikor elérkezett pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. ²Hirtelen heves szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol voltak. ³Majd lángnyelvek váltak láthatóvá, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. ⁴Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni úgy, ahogy a Lélek megadta nekik.
⁵Sok vallásos zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. ⁶Amikor a zúgás hallatszott, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. ⁷Megdöbbentek, és csodálkozva mondták:
– Ugye akik beszélnek, mindannyian Galileából valók? ⁸Hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? ⁹Pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiában, Júdeában és Kappadókiában, Pontuszban és Ázsia provinciában, ¹⁰Phrügiában, Pamphüliában és Egyiptomban lakók, valamint Líbia vidékén, ami Küréné mellett van, és római jövevények, ¹¹zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten hatalmas tetteiről!
¹²Mindnyájan megdöbbentek, és zavarodottan mondogatták egymásnak: „Mit jelentsen ez?” ¹³Mások azonban így gúnyolódtak: „Édes bortól részegedtek meg!”
¹⁴Ekkor előállt Péter a tizeneggyel együtt, fölemelte hangját, és így szólt hozzájuk:
– Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Tudjátok meg, mit jelent ez! ¹⁵Mert nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen csak reggel kilenc óra van. ¹⁶Hanem ez az, amiről Joel így prófétált: ¹⁷Az utolsó napokban, így szól Isten, kiárasztom Lelkemet minden halandóra. Fiaitok és lányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak. ¹⁸Szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom azokban a napokban Lelkemet, és majd prófétálnak. ¹⁹Csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. ²⁰A nap elsötétül, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és dicsőséges napja. ²¹Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül.
²²Izraelita férfiak, figyeljetek szavaimra! A Názáreti Jézust, azt a férfit, akit Isten igazolt előttetek hatalmas tettekkel, csodákkal és jelekkel, amiket általa vitt véghez Isten közöttetek, ahogy magatok is tudjátok: ²³ezt a Jézust, aki Isten elhatározott döntése és terve szerint elárultatott, ti a pogányok keze által keresztre szegeztétek és megöltétek. ²⁴De Isten feloldván a halál gyötrelmeit, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa. ²⁵Ezt mondja róla ugyanis Dávid: Az Úrra tekintettem mindenkor. Ő van jobbomon, hogy meg ne inogjak. ²⁶Ezért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem. Sőt testem is reménységben fog nyugodni. ²⁷Mert nem hagysz engem az alvilágban, és nem engeded, hogy Szented romlást lásson. ²⁸Megismertetted velem az élet útját, s örvendezéssel töltesz el engem orcád előtt. ²⁹Testvérek, nyíltan beszélhetek nektek ősatyánkról, Dávidról. Meghalt, eltemették, és a sírja itt van közöttünk mindmáig. ³⁰De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet az ő trónjára. ³¹Előretekintve, Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad az alvilágban, és teste nem lát romlást. ³²Ezt a Jézust támasztotta fel Isten, s ennek mi valamennyien tanúi vagyunk. ³³Miután fölemeltetett Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. ³⁴Mert nem Dávid ment föl a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: „Ülj az én jobbomra, ³⁵amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”
³⁶Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Isten Úrrá és Messiássá tette!

KNB SZIT STL BD RUF KG