¹⁷Ezeket elrendelve nem dicsérlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra szolgál az, hogy összejöttök. ¹⁸Először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. ¹⁹Mert „elkerülhetetlen – mondjátok – a megoszlás”, hogy nyilvánvalóvá legyen, kik a kipróbáltak közöttetek. ²⁰Így amikor összejöttök, az étkezés nem az Úr vacsorája, ²¹mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját falja, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. ²²Hát nincsen otthonotok evésre, ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és szégyenbe hozzátok a nélkülözőket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek titeket? Nem dicsérlek.
²³Mert én az Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek. Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, ²⁴és hálát adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem értetek. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
²⁵Ugyanígy a kelyhet is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Valahányszor isszátok, tegyétek az én emlékezetemre!” ²⁶Mert valahányszor eszitek e kenyeret, és isztok e kehelyből, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
²⁷Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy iszik az Úr kelyhéből, vétkezik az Úr teste és vére ellen. ²⁸Mindenki vizsgálja meg önmagát, és úgy egyék a kenyérből, és úgy igyék a kehelyből! ²⁹Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli az Úr testét, önmaga ítéletére eszik és iszik.

KNB SZIT STL BD RUF KG