8Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
14Népem romlását azzal gyógyítanák, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – pedig nincs békesség!
7De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. 8Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: 15Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. 16Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 18Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. 3Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. 4Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. 5Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. 6Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. 7Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. 8Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. 9Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. 11Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. 12A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.)
4Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. 12Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem.