Isten megsegíti övéit

34 ¹Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment. ²Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. ³Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. ⁴Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! ⁵Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. ⁶Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. ⁷Kiáltott az elesett, az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. ⁸Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. ⁹Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. ¹⁰Féljétek az URat, ti, szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. ¹¹Az oroszlánok is sínylődnek és éheznek, de akik az ÚRhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót. ¹²Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az ÚR félelmére. ¹³Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? ¹⁴Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!

KNB SZIT STL BD RUF KG