26 ¹Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség. ²Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül. ³Ostor való a lónak, zabla a szamárnak, és bot az ostobák hátának. ⁴Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! ⁵Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek. ⁶Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet. ⁷Példázatot mond az ostoba: csak annyit ér az, mint bénának a lába. ⁸Mint aki követ tesz a parittyába, úgy jár az, aki tiszteletet ad az ostobának. ⁹Beleakad a tövis a részeg kezébe, meg a példázat is az ostoba szájába. ¹⁰Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki ostobát vagy csavargókat fogad fel. ¹¹Ahogyan a kutya visszatér okádására, úgy ismétli meg bolondságát az ostoba. ¹²Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. ¹³Ezt mondja a rest: Ragadozó van az úton, oroszlán jár a tereken! ¹⁴Forog az ajtó a sarkán, a rest meg az ágyán. ¹⁵Belenyújtja a rest a kezét a tálba, de arra is lusta, hogy a szájához vigye. ¹⁶Bölcsebbnek tartja magát a rest hét olyannál, aki értelmesen felel. ¹⁷Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.

KNB SZIT STL BD RUF KG