Keresés a Bibliában

Igehely

A magvető (Mk 4,1-20.25; Lk 8,4-15.18)

13 ¹Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján, ²de nagy sokaság gyűlt köré, ezért hajóba szállt, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.
³Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni, ⁴és amint vetette a magot, néhány az útfélre esett, jöttek a madarak, és felkapkodták azokat. ⁵Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; ⁶de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. ⁷Más magok tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották azokat. ⁸A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. ⁹Akinek van füle, hallja!
¹⁰A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban? ¹¹Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg. ¹³Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek, ¹⁴és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! ¹⁵Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”
¹⁸Ti azért halljátok meg a magvető példázatát! ¹⁹Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. ²⁰A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, ²¹de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. ²²A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. ²³A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.