A Gecsemáné-kertben (Mt 26,36-46; Lk 22,39-46)

³²Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg imádkozom! ³³Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett, ³⁴majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok! ³⁵Egy kissé távolabb ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. ³⁶És így szólt: Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. ³⁷Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem virrasztani? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. ³⁹Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁰Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. ⁴¹Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább, és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe. ⁴²Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul.

Jézus elfogatása (Mt 26,47-56; Lk 22,47-53; Jn 18,3-11)

⁴³Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől, kardokkal és botokkal a kezükben. ⁴⁴Aki elárulta őt, ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek el biztos kísérettel! ⁴⁵Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: Mester! – és megcsókolta. ⁴⁶Azok pedig megragadták Jézust, és elfogták. ⁴⁷Valaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. ⁴⁸Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. ⁴⁹Veletek voltam mindennap a templomban, és tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük. ⁵⁰Ekkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak. ⁵¹De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt mezítelen testén; őt is megragadták, ⁵²de ő az ingét otthagyva mezítelenül elmenekült.

Jézus a nagytanács előtt (Mt 26,57-68; Lk 22,54-55.63-71; Jn 18,13-14.19-24)

⁵³Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mindannyian. ⁵⁴Péter távolról követte őt, egészen a főpap palotájának udvaráig, és ott ült a szolgákkal, és melegedett a tűznél. ⁵⁵A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak. ⁵⁶Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek. ⁵⁷Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: ⁵⁸Mi hallottuk, hogy ezt mondta: Én lerombolom az emberkéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberkéz alkotott. ⁵⁹De vallomásuk így sem egyezett. ⁶⁰A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak? ⁶¹Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap: Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia? ⁶²Jézus ezt mondta: Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. ⁶³A főpap megszaggatta a ruháját, és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra? ⁶⁴Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről? Azok pedig valamennyien kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. ⁶⁵Akkor némelyek leköpték őt, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt, és ezt mondták neki: Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt.

Péter megtagadja Jézust (Mt 26,69-75; Lk 22,56-62; Jn 18,15-18.25-27)

⁶⁶Amikor Péter lent volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. ⁶⁷Meglátta a tűznél melegedő Pétert, ránézett, és így szólt: Te is a názáreti Jézussal voltál. ⁶⁸Ő azonban tagadta, és ezt mondta: Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz. És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. ⁶⁹A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: Ez közülük való. ⁷⁰De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: Bizony közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is. ⁷¹Ekkor ő átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. ⁷²És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt.

Jézus Pilátus előtt (Mt 27,1-2.11-14; Lk 23,1-5; Jn 18,28-38)

15 ¹Korán reggel azonnal határozatot hoztak a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész nagytanács. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. ²Pilátus pedig megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt neki: Te mondod. ³A főpapok hevesen vádolták őt. ⁴Pilátus ismét megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak! ⁵Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, ezért Pilátus elcsodálkozott.

Jézus és Barabbás (Mt 27,15-26; Lk 23,13-25; Jn 18,39-40; 19,4-16)

⁶Ünnepenként pedig szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kértek. ⁷Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly a lázadók között, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. ⁸A sokaság tehát felmenve Pilátus elé kérte, hogy tegyen eleget a szokásnak. ⁹Pilátus pedig megkérdezte tőlük: Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? – ¹⁰mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. ¹¹A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. ¹²Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok? ¹³Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg! ¹⁴Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg! ¹⁵Pilátus pedig, minthogy a sokaság kedvére akart tenni, szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszítsék.

Jézus megcsúfolása (Mt 27,27-30; Jn 19,2-5)

¹⁶A katonák bevitték őt a palotába, azaz a helytartóságra, és összehívták az egész őrséget. ¹⁷Bíborszínű köpenyt adtak rá, és tövisből font koronát tettek a fejére, ¹⁸és elkezdték köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! ¹⁹Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.

Jézus megfeszítése (Mt 27,31-44; Lk 23,26.33-35.38-39; Jn 19,16-24)

²⁰Miután kigúnyolták, levették róla a bíbor ruhát, és felöltöztették a saját ruhájába. Majd kivitték, hogy megfeszítsék őt. ²¹Kényszerítettek egy arra menő embert, a cirénei Simont, Alexandrosz és Rúfusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye Jézus keresztjét. ²²Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, ²³és mirhás bort adtak neki, de ő nem fogadta el. ²⁴Keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. ²⁵Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. ²⁶Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
²⁷Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. ²⁸És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És a bűnösök közé sorolták.”
²⁹Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, ³⁰mentsd meg magadat, szállj le a keresztről! ³¹Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. ³²A Krisztus, Izráel királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk! Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.

Jézus halála (Mt 27,45-56; Lk 23,44-49; Jn 19,28-30)

³³Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. ³⁴Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? ³⁵Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja. ³⁶Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki, és így szólt: Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye őt? ³⁷Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét.
³⁸Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. ³⁹Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt! ⁴⁰Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, ⁴¹akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.

Jézus temetése (Mt 27,57-61; Lk 23,50-55; Jn 19,38-42)

⁴²Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, ⁴³eljött az arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. ⁴⁴Pilátus csodálkozott azon, hogy Jézus már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. ⁴⁵Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. ⁴⁶Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. ⁴⁷A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.

KNB SZIT STL BD RUF KG