A megszállott fiú meggyógyítása (Mt 17,14-21; Mk 9,17-29)

³⁷A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. ³⁸És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. ³⁹Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, úgy rázza őt, hogy habzik a szája, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. ⁴⁰Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták. ⁴¹Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat! ⁴²Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. ⁴³Mindnyájan elámultak az Isten nagyságán.

Jézus másodszor szól haláláról és feltámadásáról (Mt 17,22-23; Mk 9,30-32)

⁴³Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak:

KNB SZIT STL BD RUF KG