A Teremtő dicsősége az állatvilág életében

³⁹Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét, ⁴⁰amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? ⁴¹Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük? 39 ¹Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? ²Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje? ³Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. ⁴Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza. ⁵Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? ⁶A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. ⁷Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. ⁸A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. ⁹Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál? ¹⁰Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? ¹¹Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat? ¹²Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? ¹³Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az! ¹⁴A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. ¹⁵Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja. ¹⁶Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. ¹⁷Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben. ¹⁸De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. ¹⁹Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? ²⁰Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. ²¹Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. ²²Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. ²³Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. ²⁴Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. ²⁵Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. ²⁶A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? ²⁷A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? ²⁸Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. ²⁹Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. ³⁰Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.

KNB SZIT STL BD RUF KG