A nagy szárazság

14 ¹Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak a szárazságról: ²Gyászba borult Júda, kapuiban ájuldoznak, gyászolnak országszerte, Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik. ³Az előkelők vízért küldik szolgáikat; azok a ciszternákhoz mennek, de vizet nem találnak. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket eltakarják. ⁴Rettegnek a termőföld miatt, mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják. ⁵Még a szarvas is, ha megellett a mezőn, otthagyja borját, mert nincsen fű. ⁶A vadszamarak ott állnak a hegytetőkön, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, tekintetük elhomályosul, mert nincsen fű. ⁷Ha bűneink ellenünk szólnak is, tégy jót velünk, URam, a te nevedért! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened! ⁸Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért lennél olyan, mint az ország jövevénye, vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be? ⁹Miért lennél olyan, mint a riadt férfi, vagy mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, URam, rólad neveztek el minket: ne hagyj el bennünket!

KNB SZIT STL BD RUF KG