22Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24Az ÚR az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. 25Jó az ÚR azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. 26Jó csendben várni az ÚR szabadítására. 27Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 28Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik! 29Hajtsa porba fejét, talán van reménysége! 30Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák! 31Mert nem vet el örökre az Úr. 32Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. 33Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.