Jóbnak tiszta a lelkiismerete

31 ¹Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre. ²Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? ³Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! ⁴Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. ⁵Ha hamisságban jártam, és lábam csalásra sietett, ⁶mérjen meg engem hiteles mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok. ⁷Ha lépteim a jó útról letértek, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad, ⁸más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki tövestül! ⁹Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál, ¹⁰másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá. ¹¹Mert fajtalan dolog ez, és bírák elé való bűn. ¹²Olyan tűz ez, amely az enyészet helyéig leér, és minden jövedelmemet gyökerestül pusztítja el. ¹³Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor vitájuk támadt velem, ¹⁴mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné? ¹⁵Nem az alkotta-e őt is, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben? ¹⁶Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem, ¹⁷ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle, ¹⁸akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való, ¹⁹ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója, ²⁰ha nem áldhatott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett, ²¹ha az árva vagyonára rátettem kezemet, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak, ²²akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom! ²³Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni. ²⁴Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom, ²⁵ha annak örültem, milyen gazdag vagyok, és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak, ²⁶ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad, ²⁷ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel, ²⁸ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt. ²⁹Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte, ³⁰nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire. ³¹Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal. ³²Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az átutazó előtt. ³³Ha emberi módon eltitkoltam vétkeim, keblembe rejtve bűnömet, ³⁴bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki. ³⁵Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot mint vádlóm! ³⁶Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát. ³⁷Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék elé. ³⁸Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak, ³⁹ha termését fizetség nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam: ⁴⁰tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett!

Itt végződnek Jób beszédei.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet