Jób a halála után remél elégtételt

²¹Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem! ²²Miért üldöztök, mint Isten, miért nem unjátok még a marcangolást? ²³Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe, ²⁴vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék! ²⁵Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, ²⁶és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. ²⁷Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG