Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

Jób visszagondol régi boldogságára

29 1Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: 2Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám! 3Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam; 4mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban; 5amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim; 6amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is patakokban ömlött az olaj. 7Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren, 8ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak. 9A vezető emberek a beszédben megálltak, és szájukra tették a kezüket. 10A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt. 11Aki csak hallott rólam, boldognak mondott, és aki csak látott, jó bizonyságot tett rólam. 12Mert megmentettem a segítségért kiáltó nincstelent és az árvát, akinek nem volt támasza. 13Az elhagyatott áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam. 14Igazságot öltöttem magamra, jogosságom palástként és süvegként borított be engem. 15A vaknak szeme voltam, és lába a sántának. 16Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam. 17Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt. 18Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, és mint a főnixmadár, sokáig élek. 19Gyökerem a vízig nyúlik, ágaimra éjjel harmat száll. 20Dicsőségem ifjú marad, akárcsak én, íjam is folyton megújul kezemben. 21Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam. 22Beszédem után nem szóltak tovább, szavam harmatként hullott rájuk. 23Úgy vártak engem, ahogyan az esőt, ahogy tátott szájjal a tavaszi esőt lesik. 24Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak. 25Én döntöttem el, mikor mit tegyenek, és én ültem élükön; úgy laktam közöttük, mint a katonái közt a király, mint aki gyászolókat vigasztal.