A Tízparancsolat (6-21. v. vö. 2Móz 20,2-17)

5 ¹Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek azokat! ²Az ÚR, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben. ³Nemcsak atyáinkkal kötötte meg az ÚR ezt a szövetséget, hanem mivelünk is, mindnyájunkkal, akik itt és most életben vagyunk. ⁴Szemtől szemben beszélt hozzátok az ÚR azon a hegyen a tűz közepéből. ⁵Én ott álltam akkor köztetek és az ÚR között, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek az ÚR igéit:

⁶Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. ⁷Ne legyen más istened rajtam kívül!
⁸Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. ⁹Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. ¹⁰De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.
¹¹Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!
¹²Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR. ¹³Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat, ¹⁴de a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan! ¹⁵Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened, az ÚR. Ezért parancsolta meg neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját.
¹⁶Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!
¹⁷Ne ölj!
¹⁸Ne paráználkodj!
¹⁹Ne lopj!
²⁰Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
²¹Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!

Mózes közvetíti a népnek Isten parancsait

²²Ezeket az igéket mondta el az ÚR nektek, az egész gyülekezetnek a hegyen, a tűzből, a felhőből és a homályból hangos szóval; mást nem mondott. Felírta azokat két kőtáblára, és ideadta nekem. ²³Amikor hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy pedig tűzben égett, odajöttetek hozzám törzsfőitekkel és véneitekkel együtt, ²⁴és ezt mondtátok: Íme, az ÚR, a mi Istenünk, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél vele. ²⁵De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek, az ÚRnak hangját, akkor meghalunk. ²⁶Mert van-e olyan halandó, aki hallotta az élő Isten hangját beszélni a tűz közepéből, úgy mint mi, és mégis életben maradt? ²⁷Menj hát te oda, és hallgasd meg mindazt, amit Istenünk, az ÚR mond, azután te mondd el nekünk mindazt, amit Istenünk, az ÚR mondott neked, mi pedig meghallgatjuk és teljesítjük azt.
²⁸Amikor meghallotta az ÚR azokat a szavakat, amelyeket nekem mondtatok, így szólt hozzám az ÚR: Hallottam e népnek a szavait, amelyeket neked mondtak. Mind helyes az, amit mondtak. ²⁹Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, így félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor örökké jó dolguk lenne nekik és fiaiknak. ³⁰Menj, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba! ³¹Te pedig maradj itt mellettem, és elmondom neked mindazokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy teljesítsék azokat azon a földön, amelyet a birtokukba adok. ³²Tartsátok meg és teljesítsétek azt, amit Istenetek, az ÚR megparancsolt nektek, ne térjetek el attól se jobbra, se balra! ³³Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt nektek Istenetek, az ÚR, hogy élhessetek, jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet