Mózes hálaadó éneke

15 ¹Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak: Éneket mondok az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. ²Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. ³Az ÚR vitéz harcos, „az ÚR” az ő neve. ⁴Szekereit, hadát a fáraónak tengerbe vetette, válogatott, legjobb harcosai belevesztek a Vörös-tengerbe. ⁵Elborította őket a mélység, kőként szálltak a mélybe. ⁶Jobbod, URam, dicső az erőtől, jobbod, URam, szétzúzza az ellenséget. ⁷Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz. ⁸Haragod szelétől föltornyosultak a vizek, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. ⁹Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség. – Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk. Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket. ¹⁰Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger. Mint ólom merültek el a hatalmas vízben. ¹¹Kicsoda olyan az istenek között, mint te, URam? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te? ¹²Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld. ¹³Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba. ¹⁴Hallják a népek, s beleremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. ¹⁵Megrémülnek majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbeesik Kánaán minden lakosa. ¹⁶Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, URam, míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál. ¹⁷Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén, melyet lakóhelyednek készítettél, URam, a szent helyen, URam, mit kezed tett szilárddá. ¹⁸Az ÚR uralkodik örökkön-örökké!
¹⁹Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az ÚR visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén.
²⁰Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva. ²¹Mirjám így énekelt előttük: Énekeljetek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Debóra éneke

5 ¹Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia: ²A fejedelmek Izráel élére álltak, és önként harcra kelt a nép: áldjátok hát az URat! ³Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az ÚRnak éneket mondok, zsoltárt zengek az ÚRnak, Izráel Istenének. ⁴Amikor Széírből kijöttél, URam, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is. ⁵Remegtek a hegyek az ÚR színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az ÚRnak színe előtt. ⁶Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak. ⁷Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként. ⁸Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben. ⁹Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az URat! ¹⁰Akik fehér szamarakon nyargalásztok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, fennen hirdessétek! ¹¹Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az ÚR igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az ÚR népe. ¹²Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl, Bárák, fogd el foglyaidat, Abínóam fia! ¹³Így jött a dicső maradék, jött az ÚR népe a hősökkel hozzám: ¹⁴az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulonból a vezéri pálcát hordók, ¹⁵Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. ¹⁶Miért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak. ¹⁷Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán miért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél. ¹⁸De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain. ¹⁹Királyok jöttek, harcoltak, Kánaán királyai harcoltak Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt sem vehettek el. ²⁰Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen. ²¹A Kísón-patak elsodorta őket, az ősi patak, a Kísón-patak. – Folytasd lelkem, teljes erővel! ²²Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak vágtató csődörei! ²³Átkozzátok Mérózt, mondta az ÚR angyala, átkozva átkozzátok lakóit, mert nem jöttek el segíteni az ÚRnak, segíteni az ÚRnak a többi hőssel együtt! ²⁴De áldott az asszonyok közt Jáél, a kéni Héber asszonya, nincs nála áldottabb a sátorlakó asszonyok között. ²⁵Vizet kértek, és ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott. ²⁶Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a súlyos kalapácsért. Lesújtott vele Siserára, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát. ²⁷Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová leroskadt, ott esett el élettelenül. ²⁸Az ablakon át kinézett, Sisera anyja jajgatott a rostélyon át: Miért késik annyit harci kocsijával? Miért nem hallom már szekerének zaját? ²⁹Legbölcsebb udvarhölgye felel, ő meg elismétli magának szavait: ³⁰Talán zsákmányt leltek, s azon osztozkodnak; egy-két rabnő is jut mindegyik férfinak! Tarka ruha lesz, tarka ruha lesz Sisera zsákmánya, festett kendőt kapok, nem is egyet, kettőt, a nyakamra zsákmánynak! ³¹Így vesszen el, URam, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében!

És béke lett az országban negyven esztendeig.

KNB SZIT STL BD RUF KG