Keresés a Bibliában

Bábel tornya

11 1Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. 3Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. 4Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén! 5Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. 7Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! 8Így szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. 9Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

11,9 Bábel neve hasonlít a héber „összezavarni” igéhez