68
1A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.
2Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei,
elfutnak előle, akik gyűlölik őt.
3Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el,
ahogyan a viasz elolvad a tűzön,
Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el!
4Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt,
s vigadoznak örömükben.
5Mondjatok éneket Istennek,
zengjetek zsoltárt nevének,
Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik:
Úr az ő neve.
Ujjongjatok őelőtte,
6aki az árvák atyja, özvegyek bírája,
Isten az ő szentséges hajlékában.
7Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak,
a foglyokat kivezeti a bőségre,
a lázadókat azonban a sivatagban hagyja.
8Isten, amikor néped élén kivonultál,
amikor a sivatagon áthaladtál,
9megremegett a föld,
csepegtek az egek,
a Sínai Istenének színe előtt,
Izrael Istenének színe előtt.
10Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten,
s ha ellankadt, te felüdítetted.
11Nyájad megtelepedett rajta,
jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek.
20Áldott legyen az Úr minden nap!
Üdvösségünk Istene hordoz minket.
21A mi Istenünk szabadító Isten,
s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.
Jegyzetek
68,1 Zarándok ének a fogság utáni időkből. Lehetséges, hogy a szöveg egy része már jóval korábbi időkben keletkezett. A héber szöveg egy része a felismerhetetlenségig megrongálódott, a fordítás csupán helyreállítási kísérlet. A nép hálát ad a legutóbb kivívott katonai győzelemért (talán a Jordánon túl). Isten hatalmát mutatja be (2-4); ezt felhívás követi Isten dicsőségének megünneplésére (5-7). Öt képben ábrázolja Isten és Isten népe történetét: az egyiptomi kivonulás (8-11), Debora győzelme (12-15), Jeruzsálem és Sion dicsőítése (16-19), Ácháb és Jezabel (20-24), Jahve beköltözik a neki épített templomba (25-28). A befejező rész (29-35) Isten hatalmát magasztalja.
68,8 Vö. Kiv 13,21.
68,9 Vö. Kiv 19,18.