34
1Dávidtól, amikor őrültséget színlelt
Abimelek előtt, és az továbbengedte őt.
2Áldom az Urat minden időben,
ajkamon van dicsérete szüntelen.
3Az Úrban dicsekszik lelkem,
hallják meg a szelídek s örvendezzenek.
4Magasztaljátok az Urat velem,
dicsérjük együtt az ő nevét.
5Kerestem az Urat és meghallgatott,
minden rettegésből kiragadott engem.
6Nézzetek rá és megvilágosultok,
és arcotok meg nem szégyenül.
7Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta,
és kiszabadította minden szorongatásából.
8Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja,
és kiragadja őket.
9Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr,
boldog az az ember, aki őbenne bízik!
10Féljétek az Urat, szentjei mind,
mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik!
11Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek,
de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
12Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,
az Úr félelmére tanítlak titeket.
13Ki az, aki élni akar,
s jó napokat kíván látni?
14Őrizd meg nyelvedet a gonosztól,
s ajkad ne beszéljen csalárdságot!
Jegyzetek
34,1 Alfabetikus tanító költemény a fogság utáni időkből. Azokkal a nehéz próbákkal foglalkozik, amelyeken az igazaknak is át kell esniük. Az első rész (2-11) egy szegény ember élményét mondja el, a második rész (12-22) azt tanítja, hogy Isten mindig őrködik az igazak fölött. Abimelek nevének említése téves (Dávid Ákis előtt színlelt őrültséget, vö. 1 Sám 21,11-16).
34,9 Vö. 1 Pét 2,3
34,11 Gazdagok: javítva a görög és a szír szöveg alapján (a héber szövegben: fiatal oroszlán).
34,13 Vö. 1 Pét 3,10-12