²Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
Távol van szabadulásomtól
hangos jajveszékelésem.

³Én Istenem, kiáltok nappal,
de te nem hallgatsz meg,
és éjjel is, de nyugtot nem találok.

⁴Pedig te szent vagy
és Izrael dicsérete között laksz.

⁵Benned bíztak atyáink,
bíztak, és te megszabadítottad őket.

⁶Hozzád kiáltottak és megszabadultak,
benned bíztak és meg nem szégyenültek.

⁷Én azonban féreg vagyok, nem ember,
embereknek gyalázata, népnek utálata.

⁸Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem,
félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:

⁹»Az Úrban bízott, mentse meg őt,
szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«

KNB SZIT STL BD RUF KG