Keresés a Bibliában

106

1ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló.

2Ki tudná elmondani az Úr nagy tetteit,
ki tudná elbeszélni minden dicső művét?

3Boldogok, akik megtartják a törvényt,
és mindenkor az igazat cselekszik!

4Gondolj ránk, Uram, néped iránti jókedvvel,
látogass meg minket szabadításoddal,

5hadd lássuk választottaid jólétét,
hadd örvendjünk nemzeted örömének,
hadd dicsekedjünk örökségeddel.

6Vétkeztünk, mint ahogy atyáink,
igaztalanul cselekedtünk,
gonoszságot követtünk el.

7Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat,
nem fogták fel nagy irgalmadat,
lázadoztak, amikor a tengerhez, a Vörös-tengerhez jutottak.

8De ő megmentette őket nevéért,
hogy megismertesse hatalmát.

9Megfenyegette a Vörös-tengert és az kiszáradt,
és mint valami sivatagban, átvezette őket a mélységek között.

10Megmentette őket gyűlölőik kezéből,
ellenségeik kezéből megszabadította őket.

11Víz borította el szorongatóikat,
egy sem maradt életben közülük.

12Ekkor hittek szavainak,
és dicséretére éneket zengtek.

13De csakhamar elfeledték tetteit,
és nem bíztak terveiben,

14hanem heves kívánságra gerjedtek a sivatagban,
és megkísértették Istent a pusztában.

43

1Szolgáltass nekem igazságot, Istenem,
kelj ügyem védelmére az istentelen nemzetséggel szemben;
A gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem!

2Hisz te vagy, Isten, az én menedékem,
miért vetsz el engem?
Miért kell szomorúan járnom-kelnem,
miközben sanyargat engem ellenségem?

3Küldd el világosságodat és igazságodat,
hadd vezessenek és vigyenek el engem
szent hegyedre s hajlékodba.

4És bemegyek Isten oltárához,
ujjongásom örömének Istenéhez,
és lantszóval dicsérlek téged, Isten, én Istenem.

5Miért vagy szomorú, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt,
arcom üdvösségét, az én Istenemet!

44 1A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.

2Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk,
atyáink beszélték el nekünk,
mit műveltél napjaikban,
a hajdankor napjaiban.

3Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted,
népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.

4Nem kardjukkal szereztek országot,
s nem karjuk juttatta diadalra őket,
hanem a te jobbod, a te karod,
s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.

5Te vagy az én királyom és Istenem,
te küldesz segítséget Jákobnak.

6Általad ökleljük ellenségeinket,
neveddel tiporjuk le támadóinkat.

7Mert nem az íjamban bízom,
nem a kardom hoz szabadulást nekem.

8Sanyargatóinktól te mentesz meg minket,
és te szégyeníted meg gyűlölőinket.

9Mindennap Istenben dicsekszünk,
és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.

10De most elvetettél és szégyenben hagytál minket,
nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.

11Megfutamítottál ellenségeink előtt,
és gyűlölőink fosztogatnak minket.

12Vágójuhok gyanánt odaadtál minket,
szétszórtál a nemzetek között.

13Népedet ár nélkül eladtad,
nem lettél gazdagabb a cserével.

14Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának,
azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.

15Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek,
fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.

16Egész nap szemem előtt van szégyenem,
s arcom gyalázata elborít engem,

17hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom,
ellenséget és üldözőt kell látnom.

18Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged,
nem szegtük meg szövetségedet.

19Szívünk nem fordult el tőled,
és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,

20noha kiűztél minket a sakálok helyére,
és beborítottál minket a halál árnyékával.

21Ha Istenünk nevét elfeledtük volna,
ha más istenek felé tártuk volna kezünket,

22nemde számonkérné azt Isten?
Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.

23Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak,
és levágásra szánt juhoknak tartanak.

24Ébredj fel, miért alszol, Uram?
Ébredj fel, ne taszíts el végleg!

25Miért fordítod el arcodat,
s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?

26Hisz lelkünk a porba hanyatlott,
testünk a földhöz tapadt.
Kelj, Uram, segítségünkre,
és irgalmadban válts meg minket!

45 1A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Kóré fiaitól.
Maszkíl. Szerelmes ének.

2Szívem ünnepi szózattól árad,
a királynak zengem dalomat.
Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje.

3Ékesebb vagy az emberek fiainál,
kedvesség ömlik el ajkadon,
azért áldott meg téged örökre az Isten.

4Kösd fel derekadra kardodat, te hős,
dicsőségedet és ékességedet.

5Kelj útra ékességedben és haladj diadallal
a hűségért, a szelídségért és az igazságért.
Csodákra tanítson jobb kezed:

6hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd
a király ellenségeinek szívébe hatolnak.

7Királyi trónod, Isten, örökké áll,
kormánypálcád az igazság pálcája.

8Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot,
azért kent fel téged Isten, a te Istened,
az öröm olajával, társaid felett.

9Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból,
elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet.

10Királyleányok vannak díszes udvarodban;
jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen.

11Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet,
feledd el népedet és atyád házát.

12Íme, a király kívánja szépségedet.
Hiszen ő a te urad, hódolj előtte.

13Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai,
s valamennyien a nép gazdagjai.

14Belül csupa szépség a király leánya,
kívül arannyal átszőtt ruha takarja.

15Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz,
szűz társnői követik, hozzád vezetik őket.

16Örvendezve, ujjongással bevezetik őket,
bevonulnak a király házába.

17Atyáid helyébe fiaid születnek,
az egész világ fejedelmeivé teszed őket.

18Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre,
s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön-örökké.

46 1A karvezetőnek. Kóré fiaitól.
A »Szüzek« szerint. Ének.

2Menedékünk és erőnk az Isten,
a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk.

3Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld,
merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek.

4Zúgjanak bár és háborogjanak vizei,
rendüljenek meg bár erejétől a hegyek.

5Folyó árja örvendezteti meg Isten városát,
a Fölséges megszentelt hajlékát.

6Isten lakik benne: nem inog meg,
mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten.

7Nemzetek háborogtak, országok inogtak,
de ő hangját hallatta és megrendült a föld.

8Velünk van a seregek Ura,
Jákob Istene a mi menedékünk!

9Jöjjetek és lássátok az Úr műveit,
csodáit, amelyeket a földön végbevitt.
Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig,

10széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket,
tűzben égeti el a pajzsokat.

11Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten:
magasztalni fognak engem a nemzeteknek,
s magasztalni fog a föld.

12Velünk van a seregek Ura,
Jákob Istene a mi menedékünk!

47 1A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.

2Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek,
örvendezzetek Istennek ujjongó szóval,

3mert az Úr felséges, rettenetes,
hatalmas királya ő az egész földnek.

4Alánk vetette a népeket,
lábunk alá a nemzeteket.

5Kiszemelte nekünk örökségünket,
Jákob ékességét, melyben kedvét leli.

6Ujjongás közepette felvonul az Isten,
harsonazengés között az Úr.

7Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek,
zengjetek királyunknak, zengedezzetek.

8Mert Isten az egész föld királya,
zengjetek bölcsességgel.

9Isten uralkodik a nemzeteken,
s ül szent trónusán az Isten.

10Egybegyűlnek a népek fejedelmei
Ábrahám Istenének népével,
mert az Istené a föld pajzsa:
s igen fenséges ő.

48 1Ének. Kóré fiainak zsoltára.

2Nagy az Úr, minden dicséretre méltó
Istenünk városában.

3Pompás magaslat az ő szent hegye,
gyönyörűsége az egész földnek.
Sion hegye messzi észak, a nagy király városa.

4Házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket.

5Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek.

6De ahogy meglátták, ámulatba estek,
Megrémültek, megremegtek;

7Rettegés fogta el őket ott,
s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem.

8Hatalmas széllel összetörted
a társisi hajókat.

9Amint hallottuk, magunk is láttuk,
hogy a seregek Urának városát,
a mi Istenünknek városát
örökre alapította Isten!

10Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten,
templomod belsejében.

11Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is
betölti a föld határait;
Jobbod igazsággal teljes.

12Örvendezik Sion hegye,
s Júda leányai ujjongva örülnek
ítéleteidnek, Uram.

13Járjátok körül Siont, nézzétek meg,
számláljátok meg tornyait!

14Tekintsétek meg erődítéseit,
járjátok be házait,
hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek!

15Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön-örökké,
ő vezet minket mindörökké!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

106,1 Liturgikus szöveg, a fogság utáni közösség panasza és bűnbánati imája. A hívők bűnvallomása átfogó (7-46): nem csak saját vétkeiket nevezik meg, hanem népük történetéből a múltban elkövetett vétkek nyolc állomását is, az egyiptomi kivonulás és a honfoglalás között. Az atyák bűneire való emlékezés (amely akár a sajátjuk is lehetne) nemcsak azt mutatja meg, hogy a hűtlenség a lázadás az ember természetéhez tartozik, hanem mindenekfölött azt, hogy a hűség, az igazságosság, az irgalom Isten természetéhez tartozik. A zsoltár feltételezi Mózes könyveinek ismeretét, bár sorrendjében és szemléletében néha eltér attól.

106,6 Vö. Kiv 14,10-12.

106,8 Vö. Kiv 14,15-31.

106,13 Vö Szám 14,4.

43,1 Vö. a 42,1 jegyz.

43,1 Egy szorult helyzetben lévő ember könyörög, hogy Isten támogassa őt az ellenségeivel folytatott vitában, és így megtapasztalhassa, hogy Isten elfogadja őt, és hozzá tartozik.

43,3 A »világosság« kép, amely a biblikus nyelvben jelenthet »örömöt«, vagy Isten vezetését az emberi utak zűrzavarában. Az isteni valóság, Isten hűsége az ember iránt a megtapasztalható állandóság. Az imádkozó a hófödte Hermonról (42,7) néz az egyetlen szent hegy felé, a kicsiny Sion-domb felé, Jeruzsálemre, amelyen a templom áll.

43,4 Javítva (a héber szöveg szerint: örömujjongásom Istenéhez).

43,5 A vers javított, mint a 42,6.12.

44,1 Könyörgés szorongattatásban, talán a fogság utáni idők korai korszakából. Két részből áll: egy himnuszból (2-9) és egy könyörgőénekből (10-26).

44,2 A közösség megemlékezik Isten nagy tetteiről a honfoglalás idején (vö. Józs). Izrael nem a maga akaratából foglalta el ezt a területet, Isten bízta rá ezt a földet.

44,5 Javított szöveg.

44,23 Vö. Róm 8,36

45,1 Királyi menyegzős ének, amely valószínűleg a királyok korszakának végén keletkezett. Először a királyt (3-10), aztán a királynét énekli meg (11-16). Az ÚSz ezt a zsoltárt messiási szövegként értelmezi (Zsid 1,8-9): a királyi vőlegény Krisztus, a királyi menyasszony Isten Izraelje, az Egyház. A zsoltár ebben az értelmezésben az eszményi királyt dicsőíti.

45,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21.

45,4 Izrael királyai kardot fogtak, de nem nemzeti éredekből vagy saját érdekeik miatt harcoltak, hanem a jogért, az igazságért és a szegényekért.

45,7 Vö. Zsid 1,8-9.

45,10 Ofír: egy ország, talán Dél-Arábiában vagy a vele szemben lévő afrikai tengerparton volt (vö. 1Kir 9,27-28) A szövegben a vers első része javított.

45,13 A görög szöveg alapján fordítva.

45,17 A keresztény hagyomány a »fejedelem« szót az apostolokra vonatkoztatja.

46,1 Ún. Sion-ének, amely Szanherib sikertelen jeruzsálemi megszállására vonatkozik (Kr. e. 701, vö. Iz 36,1-37,38). Témája az Istenbe vetett bizalom.

46,1 Kóré fiai: vö. a 42,1-49,21.

46,2 Isten népével van, a természeti katasztrófákon is átsegíti.

46,4 A görög szövegben itt is van egy refrén (vö. 8-12. versek), amely a héber szövegből hiányzik. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az idők során másolási gondatlanságból maradt ki.

46,9 A »föld« (9.10.11): a Bibliában hol az egész földet jelöli, hol azt a földet (országot), ahol Isten népe él.

47,1 Himnusz az Úrhoz, Izrael királyához, a királyok korai korszakából. A szöveget később átdolgozták, megváltoztatták. Az éneket akkor énekelték, amikor a frigyládát, amely által Isten győzelmet adott a királynak, körmenetben körülhordozták és ünnepeltek. Később a trónralépési szertartás részévé lett Jeruzsálemben.

47,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21

47,3 Izrael egyedüli királya Isten, ő gondoskodik népéről és annak országáról.

47,5 »Örökségét«: nem családi örökséget, hanem az egész nép örökségét jelenti.

47,10 »A föld pajzsa«: a héber szöveg szerint (a görögben: a föld hatalmasai).

48,1 Sion-himnusz, amely talán (mint a Zsolt 46) Jeruzsálem megszállása alatt keletkezett (Szanherib, Kr. e. 701). Hálát ad Jeruzsálem megszabadulásáért, és azért, hogy Sion megmenekült a nagy veszélyből.

48,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21

48,3 Vö. Mt 5,35. – Az »észak« szóval a zsoltáros azt mondja, hogy a Sion hegye az isteni világ központja. A szemita mitológia tud egy Zafon nevű hegyről (Észak-Ugaritban), amely az istenek lakóhelye, egyfajta Olümposz. A zsoltáros azt mondja, hogy nem Zafon, hanem Sion van északon, amely az egyetlen Úr lakóhelye.

48,8 Társisi hajók: tengerjáró hajók, amelyek a távoli, spanyol partokon fekvő Társist (Tartessos) is el tudják érni.

48,9 A jelen tapasztalata megerősíti a hagyományt: a szent Isten temploma örökre Sion hegyén áll.

48,12 Júda leányai: a déli királyság (Júda) városait jelenti.