10
1Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem?
Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején?
2A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt;
Fogják meg őket saját kigondolt terveik!
3Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz,
és magára mond áldást a fösvény.
4Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz,
»Nem keresi; nincs Isten!«
5Egyre csak ezt forgatja fejében.
Útjai szerencsések minden időben.
Túl magasak neki ítéleteid,
mind megveti ellenségeit.
6Mert így szól szívében: »Én nem ingok meg,
baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.«
7Szája csupa átok, erőszak, álnokság,
nyelve alatt fájdalom és gonoszság.
8Lesben áll az utakon,
titokban öli meg az ártatlant.
9Szeme a szegényt kémleli,
mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén.
Leskelődik, hogy a szegényt megragadja,
elragadja a szegényt, hálójába fogva.
10Ráront lelapulva, és a nyomorultak
csak hullanak karja erejétől.
Jegyzetek
10,1 Nagyon kétségbeejtő helyzetben megfogalmazott könyörgés. A zsoltáros saját népén belül fedezi fel ellenségeit, a gonosztevőket, (a Zsolt 9-ben külső ellenségről beszélt). A gonoszok tettei: elnyomás és gyalázat, rablás és megvetés, hitetlenség és elbizakodottság, erőszak és halál, fondorlatosság és álnokság. Lehetséges, hogy Isten nem nyújtja ki ellenük büntető kezét?
10,6 A görög szövegnek megfelelő fordítás (a héber nem világos).
10,7 Vö. Róm 3,14
10,8 A görög szöveg szerint.