Káldi-Neovulgáta

A Zsoltárok könyve

38. ZSOLTÁR (37) 38 *Beteg ember panasza1Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.
*2Uram, ne vádolj engem bosszúságodban,
ne fenyíts meg haragodban.
3Mert nyilaid belém hatoltak,
és kezed rám nehezedik.
*4Haragod miatt nincs ép hely a testemen,
bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
5Mert gonoszságaim elborítják fejemet,
és súlyos teherként nehezednek rám.
6Rothadnak és üszkösödnek sebeim,
oktalanságom miatt.
7Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem,
szomorkodva járok-kelek naphosszat.
8Ágyékomat gyulladás lepte el,
nincs ép hely testemen.
9Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok,
jajgatok szívem fájdalmában.
10Uram, előtted van minden kívánságom,
sóhajom nincs elrejtve előtted;
11szívem vergődik, erőm elhagyott,
már szemem ragyogása sincs velem.
12Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak,
akik velem tartottak, messze maradnak.
13Tőrt vetnek, akik életemre törnek,
akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek,
és naphosszat cselt szőnek.
14Én azonban, mint a süket, nem hallok,
olyan vagyok, mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
15olyanná lettem, mint az, aki nem hall,
mint akinek ajkán nincs védekező szó.
*16Mert Uram, én benned remélek,
te meghallgatsz, Uram, én Istenem!
17Hisz azt mondom: „Miattam sohase örvendjenek,
és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.”
18Mert közel vagyok az elbukáshoz,
fájdalmam mindenkor előttem van.
19Mert megvallom gonoszságomat,
és bánkódom bűnöm miatt.
*20De ellenségeim élnek és fölém kerekednek.
Sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,
21akik a jóért rosszal fizetnek,
és bántanak, mert jóra törekszem.
*22Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem,
ne távozz el tőlem!
23Siess segítségemre,
Uram, én szabadítóm!