Keresés a Bibliában

4 1Mivel tehát még érvényben van az ő nyugalmába való bemenetelünk ígérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is későn jöttnek találjanak! (Zsolt 95,11) 2Mert a jó hírt kinyilatkoztatta nekünk ugyanúgy, mint nekik; de nekik nem szolgált javukra a hallott beszéd, mert nem egyesültek hitükben azokkal, akik hallgattak rá.

3Mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugalomba, ahogy megmondta:
Ezzel fejeződnek be ugyanis a világ teremtésének művei.»Amint megesküdtem haragomban:
Nem mennek be az én nyugalmamba!«

4Mert egy helyen így szól a hetedik napról: »És Isten elnyugodott minden munkájától, melyet végzett«. (Ter 2,2G) 5Ugyanígy ezen a helyen is: »Nem mennek be az én nyugalmamba!« (Zsolt 95,11}<fs) 6Mivel tehát még hátravan, hogy egyesek bemenjenek abba, és azok, akiknek először hírül adták, nem mentek be az engedetlenség miatt,

7ismét meghatároz egy napot: »Ma« – mondja Dávid által, annyi idő után, mint fentebb mondja:
»Ma, amikor meghalljátok az ő szavát,
meg ne keményítsétek szíveteket«
.

(Zsolt 95,7) 8Mert ha Józsue megszerezte volna nekik a nyugalmat, sohasem beszélt volna ezután más napról. 9Eszerint a szombati nyugalom Isten népe számára van fenntartva. 10Mert aki bement az ő nyugalmába, maga is elnyugodott tetteitől, mint Isten az övéitől.
11Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba, nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanazt a példáját kövesse. (Zsolt 95,11) 12Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait. 13Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.

KNB SZIT STL BD RUF KG