15Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé,
ivadékod és az ő ivadéka közé:
Ő széttiporja fejedet,
te pedig a sarkát mardosod.«
5Simeon és Lévi: testvérek ők,
fegyvereik az erőszak edényei.
10El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától,
sem a vezér botja az ő térdei közül,
míg el nem jön az, akié az,
akinek a népek engedelmeskednek.
18Mert ő nagy és igen hatalmas nemzetté lesz, benne nyer áldást a föld minden nemzete. 12és negyven napon és negyven éjen át esett az eső a földre.
4
1Megragad majd hét asszony egy férfit azon a napon, és így szól:
»A saját kenyerünket esszük,
és a saját ruhánkba öltözünk;
csak hadd viselhessük nevedet!
Vedd le rólunk a gyalázatot!«
6Uralma növekedésének
és a békének nem lesz vége
Dávid trónján és királysága fölött,
hogy megszilárdítsa és megerősítse azt
joggal és igazsággal,
mostantól fogva mindörökké.
A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
10Íme, az Úristen hatalommal jön,
és karja uralkodik;
íme, fizetsége vele van,
és szerzeménye a színe előtt.
11Mint pásztor, legelteti nyáját,
karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi,
az anyajuhokat gondosan vezeti.«
1»Ki hitt annak, amit hallottunk,
és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
2Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás,
és mint a gyökér a szomjas földből;
nem volt szép alakja, sem ékessége,
hogy megnézzük őt,
és nem volt olyan külseje,
hogy kívánjuk őt.
3Megvetett volt, és utolsó az emberek között,
fájdalmak férfia és betegség ismerője,
aki elől elrejtettük arcunkat;
megvetett volt, és nem becsültük őt.
4Pedig a mi betegségeinket ő viselte,
és a mi fájdalmainkat ő hordozta;
mi mégis megvertnek tekintettük,
Istentől sújtottnak és megalázottnak.
5De őt a mi vétkeinkért szúrták át,
a mi bűneinkért törték össze;
a mi békességünkért érte fenyítés,
és az ő sebe által gyógyultunk meg.
6Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
mindenki a maga útjára tért;
és az Úr őrá rakta
mindnyájunk bűnét.«
7Megkínozták, és ő alázatos volt,
nem nyitotta ki száját;
mint a bárány, melyet leölésre visznek,
és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul,
nem nyitotta ki száját.
8Sanyargatás és ítélet után vitték el;
és sorsával ki törődik?
Mert kivetették az élők földjéből,
népem vétke miatt sújtották halálra.
9Istentelenek között adtak sírt neki,
és gazdag mellett, amikor meghalt,
bár nem követett el erőszakot,
és nem volt álnokság a szájában.
10De az Úrnak úgy tetszett,
hogy összetörje betegséggel.
Ha odaadja engesztelő áldozatul életét,
meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait;
és az Úr tetszése az ő keze által teljesül.
11Lelkének gyötrelme után
meglátja a világosságot, megelégedett lesz.
Tudásával szolgám igazzá tesz sokakat,
és bűneiket ő hordozza.
12Ezért osztályrészül adok neki sokakat,
és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon,
amiért halálra adta életét,
és a bűnösök közé számították;
pedig ő sokak vétkét viselte,
és a bűnösökért közbenjár.
Jegyzetek
53,1 Előbb az üldözők és kínzók akik félreismerték a szolgát (1-6), majd a próféta (7-10) elmélkednek a szolga sorsáról. Végül maga Isten szól a szolga jövőjéről (11-12). Egy igaz szenvedése sokakat igazzá tett, mert Isten elfogadta őt engesztelő áldozatul.
5Íme, jönnek napok – mondja az Úr –,
amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak;
királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik,
jogot és igazságot szolgáltat az országban.