4Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot
5és Isten és Mózes ellen lázadt: »Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.«
6Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokakat halálra martak közülük. Erre
7elmentek Mózeshez, és azt mondták: »Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!« Könyörgött is Mózes a népért,
8mire az Úr így szólt hozzá: »Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.«
9Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
Jegyzetek
21,4 Egyes ókori népek imádtak ilyen rézkígyókat. Hiszkija a bálványimádás veszélye miatt elpusztítja a jeruzsálemi templomban található rézkígyót. A rabbik szerint azért volt gyógyító erejű a rézkígyóra tekinteni, mert ezáltal fölfelé néztek a megmartak. János evangéliumában olvassuk, hogy aki föltekint a keresztre (ill. a keresztre fölmagasztalt Krisztusra), mint hajdan a rézkígyóra, az üdvözül (Jn 3,14).