Keresés a Bibliában

24

1Magasztalja önmagát a bölcsesség;
tiszteletben áll Istennél,
s dicsekszik népe körében.

2Kinyitja száját a Magasságbeli közösségében,
és dicséri magát a közösség előtt.

3Magasztalják népe körében,
megcsodálják a szentek közösségében,

4dicsérik a választottak sokasága előtt,
s áldják az áldottak közt, amikor így szól:

5»A Magasságbeli szájából jöttem elő,
mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt;

6el nem múló fényt gyújtottam az égen,
és mint köd, borítottam az egész földet.

7A magasságban van az én lakásom,
és trónom felhőoszlopon áll.

8Bejártam az ég kerekségét egymagam,
behatoltam a tenger mélységébe;

9végigmentem a tenger hullámain,
és megálltam a földön mindenhol.

10Minden nép és valamennyi nemzet fölött uralmat gyakoroltam,

11erőmmel jártam minden között, ami magas, és ami alacsony,
nyugalmat kerestem mindezek között,
hogy az Úr örökrészében tartózkodjam.

12Akkor meghagyta nekem a mindenség Teremtője,
aki teremtett engem, s nyugalmat adott sátramnak,

13és azt mondta nekem: ‘Jákobban lakjál,
Izraelben legyen örökrészed,
és választottaim között verj gyökeret!’

14Kezdetben teremtettek engem, még a világ előtt,
és nem szűnöm meg sohasem.
A szent hajlékban tettem színe előtt szolgálatot,

15majd pedig Sionban kaptam állandó lakást,
a szent városban találtam ekképp pihenőt,
és Jeruzsálem lett uralmam székhelye.

16A dicsőséges nép közt vertem gyökeret,
az én Istenem részében, az ő örökségében,
s a szentek gyülekezetében megtelepedtem.

17Magasra nőttem, mint a cédrus a Libanonon,
mint a ciprusfa Sion hegyén.

18Felnőttem, miként a pálma Kádesben,
mint a rózsaliget Jerikóban,

19mint a díszes olajfa a síkságon,
magasra nőttem, mint a platán a víz mellett, a tereken.

20Illatozom, mint a fahéj és a fűszeres balzsam,
mint a válogatott mirha, kellemes illatot árasztok,

21mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté,
mint a magától fakadó tömjén, illattal töltöm be lakóhelyemet,
s illatom, mint a színtiszta balzsamé.

22Kiterjesztem ágaimat, mint a terebint,
ágaim pompásak és szépségesek.

23Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő,
és virágomból pompás, dús gyümölcs terem.

24Anyja vagyok a szép szeretetnek,
az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek.

25Nálam van az út és az igazság minden kegyelme,
nálam az élet és az erény minden reménye.

26Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem,
és teljetek el gyümölcseimmel,

27mert lelkem édesebb a méznél,
és birtoklásom jobb a lépes méznél!

28Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.

29Akik engem esznek, még inkább éheznek,
akik engem isznak, még inkább szomjaznak,

30aki rám hallgat, meg nem szégyenül,
s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe.

31Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.«

32Áll mindez az élet könyvére,
a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére,

33a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt
örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek.

34Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának,
hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle,
aki a dicsőség trónján örökké ül.

35Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson,
és mint a Tigris a zsengék napjain.

36Megtölt belátással, mint az Eufrátesz,
és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor.

37Okulástól duzzad, mint a Nílus,
mint a Geon szüret idején.

38Nem győzte átkutatni az első,
de az utolsó sem tudott a végére járni,

39mert bölcsessége bőségesebb a tengernél,
és útmutatása a nagy óceánnál!

40Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból.

41Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya,
úgy érkezem a paradicsomból,
mint a folyam medre, mint a csatornája.

42Azt mondtam: »Megöntözöm beültetett kertemet,
és megitatom mezőm terményeit!«

43És íme, a medrem bőséges folyammá lett,
a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott!

44Mert, mint a hajnal pírját,
felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak,
és hirdetem azt messze vidékeknek.

45Behatolok a föld minden alsó részébe,
felkeresem az összes alvót,
és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban.

46Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval,
azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek,
és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre,
míg el nem jön a szent korszak!

47Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam,
hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

24,1 A könyvnek ez a része is a bölcsességről szóló himnusszal zárul (vö. 4,11-19). Maga a megszemélyesített bölcsesség beszél (vö. Péld 8): bemutatkozik, hogy honnan jött, hová tartozik, mit tesz.

24,1 A bölcsesség a zsinagógában összegyűltekhez beszél (vö. ezzel szemben Péld 8,2-3).

24,5 A bölcsesség Istentől származik, és ismeri az egész teremtett világot. Lakóhelyet keresett a népek között, és Isten Izraelt jelölte ki lakóhelyül a számára.

24,14 A bölcsesség Isten jelenlétének egyik módja (hasonló az ilyen megfogalmazásokhoz: Isten neve ott lakik, Isten dicsősége betölti a templomot).

24,24 A kereszténység ebben a versben a Szent Szűzre, a Bölcsesség Székére ismer.

24,29 Az általa keltett szomjat csak ő maga képes oltani (vö. Jn 6,35).

24,32 Magyarázó megjegyzések a bölcsességről szóló himnusszal kapcsolatban.

24,35 A bölcsesség gyümölcsei (17-23) Mózes törvényei. A képek beszédessé válnak, ha belegondolunk, hogy milyen kevés vize van Palesztínának.

24,41 A bölcsesség nem tartotta meg magának az értékeit: másokkal is megosztotta azokat.

Előző fejezet Következő fejezet