Találatok a szövegben 30 találat

Dániel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 11 ³⁰Hajók és rómaiak jönnek ugyanis ellene, s ő megdöbben és visszafordul. Méltatlanságot tervez és tesz a szent szövetség ellen, hazatérve pedig azokra fordítja gondolatait, akik elhagyták a szent szövetséget.

A Makkabeusok első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 8 ¹Júdás pedig értesült a rómaiak hírnevéről és nagy hatalmáról, meg arról, hogy jóindulattal vannak mindazok iránt, akik hozzájuk fordulnak, sőt baráti szövetségre is lépnek azokkal, akik hozzájuk csatlakoznak; továbbá arról, hogy hatalmasak és erősek. ²³»A rómaiaknak és a zsidók népének tengeren és szárazon jól menjen dolguk mindörökké! Kard és ellenség távol legyen tőlük! ²⁴Ha a rómaiakat vagy akármelyik szövetségesüket előbb fenyegeti háború, bárhol is országukban, ²⁶A hadakozóknak sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem adnak, és nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig megtartják, anélkül, hogy bármit is kapnának tőlük. ²⁷Hasonlóképpen, ha a zsidók népét előbb fenyegeti háború, a rómaiak – amennyire a körülmények engedik – örömmel nyújtanak segítséget; ²⁸a szövetségeseknek sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig hátsó gondolat nélkül megtartják. ²⁹E szavak értelmében állapodtak meg a rómaiak a zsidók népével. ¹⁷Ezért Júdás kiválasztotta Eupolemoszt, János fiát, Jákob unokáját, meg Jázont, Eleazár fiát, és elküldte őket Rómába, hogy barátságra és szövetségre lépjenek velük ¹⁹Elmentek tehát Rómába – az út igen hosszú volt –, odajárultak a tanács elé és így szóltak:
• 12 ¹⁶Most azonban kiszemeltük Numénioszt, Antióchosz fiát meg Antipatert, Jázon fiát, és elküldtük őket a rómaiakhoz megújítani velük a régi barátságot és szövetséget. ¹Mivel Jonatán úgy látta, hogy az idő kedvez neki, férfiakat választott ki és elküldte őket Rómába, megszilárdítani és megújítani velük a barátságot. ³Rómába érkezve, a tanács elé járultak és így szóltak: »Jonatán főpap és a zsidók nemzete küldött minket, hogy megújítsuk a régi barátságot és szövetséget.«
• 14 ⁴⁰Úgy hallotta ugyanis, hogy a rómaiak barátaiknak, szövetségeseiknek és testvéreiknek nevezték a zsidókat és ünnepélyesen fogadták Simon követeit. ¹⁶Jonatán halálának híre eljutott Rómába és a spártaiakhoz is. Erre azok nagyon elszomorodtak. ²⁴Simon ezután Rómába küldte Numénioszt ezer mína súlyú nagy aranypajzzsal, hogy megszilárdítsa velük a szövetséget.
• 15 ¹⁵Közben visszaérkeztek Numéniosz és társai Róma városából, és a királyokhoz meg a tartományokhoz címzett leveleket hoztak magukkal. A tartalmuk ez volt: ¹⁶»Lúciusz, a rómaiak konzulja üdvözli Ptolemajosz királyt!
• 1 ¹⁰Közülük egy gonosz sarj támadt: Antióchosz Epifánész, Antióchosz király fia, aki mint túsz Rómában élt, és a görögök uralmának százharminchetedik esztendejében királlyá lett.
• 7 ¹A százötvenegyedik esztendőben Demetriosz, Szeleukosz fia, elhagyta Róma városát. Egy kis csapattal egy városba ment a tenger mellé, és ott uralkodni kezdett.

A Makkabeusok második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 4 ¹¹Megszüntette azokat a kiváltságokat, amelyeket a királyok emberbaráti érzésből adtak a zsidóknak János által, aki Eupolemosz apja volt, és aki a barátság és a szövetség érdekében hivatalos követségben járt a rómaiaknál. Eltörölte tehát a polgárok törvény által biztosított jogait, és törvényellenes szokásokat honosított meg.
• 8 ¹⁰Nikánor elhatározta, hogy azt a kétezer talentumnyi adót, amelyet a rómaiaknak köteles fizetni a király, zsidó rabszolgák eladásából fedezi. ³⁶Azt ígérte, hogy a jeruzsálemi foglyokból fizeti majd meg a rómaiak adóját, és most nyíltan hirdette, hogy a zsidóknak Isten az oltalmazójuk, ezért nem lehet őket megsebesíteni, ha megtartják az általa rendelt törvényeket.
• 11 ³⁴A rómaiak is küldtek levelet, s ez így szólt: »Kvintusz Memmiusz és Títusz Maníliusz, a rómaiak követei üdvözlik a zsidó népet!

Evangélium János szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 11 ⁴⁸Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk földünket és népünket.«

Az apostolok cselekedetei (Káldi-Neovulgáta)

• 16 ²¹és olyan életmódot hirdetnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekedetben követnünk, mivel rómaiak vagyunk.« ³⁷Pál azonban azt mondta neki: »Mielőtt elítéltek volna minket, nyilvánosan megvesszőztek és börtönbe vetettek, noha római polgárok vagyunk, s most titokban kiutasítanak? Azt már nem! Jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket!« ³⁸A törvényszolgák pedig hírül vitték ezeket a szavakat a bíráknak. Azok megijedtek, amikor meghallották, hogy római polgárok.
• 22 ^{22 25}Mikor azonban szíjakkal lekötötték, Pál megkérdezte a mellette álló századost: »Szabad nektek római polgárt megostorozni, mielőtt elítélték volna?« ²⁶A százados, aki ezt hallotta, odament az ezredeshez, és jelentést tett neki: »Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.« ²⁷Erre az ezredes odament hozzá, és azt mondta neki: »Mondd meg nekem, valóban római polgár vagy?« Ő azt felelte: »Igen.« ²⁹Erre nyomban félreálltak, akik kínvallatására készültek. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette őt.
• 23 ²⁷A zsidók elfogták ezt a férfit, és meg akarták ölni, amikor katonasággal közbeléptem és kimentettem, mert megtudtam, hogy római. ¹¹A következő éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki: »Légy állhatatos, mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.«
• 24 ¹
• 25 ¹⁶Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetőséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a bűntettek alól tisztázza magát.
• 28 ¹⁷Harmadnapra összehívta a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: »Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit sem a nép vagy az ősi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a rómaiak kezébe. ^{11 14}Itt testvéreket találtunk, akik kértek minket, hogy maradjunk náluk hét napig, s csak aztán mentünk Rómába. ¹⁶Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai őrizet mellett.
• 2 ¹⁰Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények,
• 18 ²Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából – mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából –, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk.
• 19 ²¹Amikor mindezek megtörténtek, Pál a Lélek által elhatározta, hogy átmegy Makedónián és Akháján, s elmegy Jeruzsálembe. Azt gondolta ugyanis: »Ha ott már voltam, Rómát is meg kell látogatnom.«
• 27 ¹

A rómaiaknak írt levél (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹⁵ezért, ami engem illet, megvan bennem a készség, hogy hirdessem az evangéliumot nektek, rómaiaknak is. ⁷Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

Leviták könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ²»Szólj Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Ha valaki áldozati ajándékot mutat be közületek az Úrnak, és vágóállatot, azaz szarvasmarhát vagy aprómarhát mutat be áldozati ajándékul, ¹⁰Ha aprómarha az áldozati ajándék, azaz juh vagy kecske, éspedig egészen elégő áldozat, akkor hibátlan hímet mutasson be.
• 3 ⁶Ha aprómarha valakinek az áldozati ajándéka és békeáldozatnak szánja: akár hímet, akár nőstényt mutat be, hibátlan legyen.
• 5 ⁷Ha nem tud aprómarhát vinni, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen áldozatul az Úrnak, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul.
• 22 ²¹Ha valaki békeáldozatot akar bemutatni az Úrnak, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, akár szarvasmarhát, akár aprómarhát: hibátlant mutasson be, hogy kedves legyen. Semmiféle hiba ne legyen benne: ²³Levágott fülű vagy farkú szarvasmarhát s aprómarhát jószántadból bemutathatsz, de fogadalmat nem lehet leróni vele. ²⁸Se szarvasmarhát, se aprómarhát nem szabad kicsinyével egy napon levágni.
• 27 ²⁶Az elsőszülötteket, amelyek amúgy is az Urat illetik, senki sem szentelheti vagy ígérheti: akár szarvasmarha, akár aprómarha, az amúgy is az Úré.

Számok könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 15 ³és szarvasmarhából vagy aprómarhából egészen elégő áldozatul vagy vágóáldozatul tűzáldozatot készítetek az Úrnak, akár fogadalmat róttok le, akár jószántotokból mutattok be áldozatot, akár ünnepeiteken gyújtotok kellemes illatot az Úrnak,

Krónikák második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 17 ¹¹Még a filiszteusok is hoztak ajándékokat és adópénzt Jozafátnak, az arabok pedig aprómarhát, hétezer-hétszáz kost és ugyanannyi kecskét hoztak.

Második levél Timóteusnak (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹⁷hanem amikor Rómába jött, szorgalmasan keresett, és meg is talált.