¹⁰Derék asszonyt ki talál?
Becse a korallokét messze meghaladja!
Derék asszonyt ki talál?
Becse a korallokét messze meghaladja!

30

¹A masszai Águrnak, Jáke fiának mondásai.
Így szól a férfi, akivel Isten van,
és mert Isten vele van, bátorsággal mondja:

²Balgább vagyok, mint a többi ember,
és nincsen emberi bölcsességem!

³Nem tanultam bölcsességet,
hogyan ismerném tehát a Legszentebbet?

⁴Ki ment fel az égbe és szállott alá?
A szelet ki gyűjtötte kezébe?
A vizet ki kötötte mintegy köpenybe,
ki állította föl a földnek minden szélét?
Hogy hívják? És mi a neve a fiának, ha tudod?

⁵Isten minden szava állja a tüzet,
védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak.

⁶Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned,
hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj!

⁷Két dolgot kérek tőled,
ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok:

⁸Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot!
Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot!
Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő,

⁹hogy jóllakván meg ne tagadjalak,
és ne mondjam: »Ki az az Úr?«
vagy szükségtől hajtva ne lopjak,
és meg ne gyalázzam Istenem nevét!

¹⁰Ne rágalmazd a szolgát uránál,
hogy meg ne átkozzon, és meg ne bűnhődj!

¹¹Olyan nemzedék ez, amely elátkozza atyját,
és nem áldja anyját,

¹²nemzedék, amely tiszta a saját szemében,
pedig le nem mosta magáról szennyét,

¹³nemzedék, amely szemét magasan hordja,
és felhúzza szemöldökét,

¹⁴nemzedék, amelynek foga megannyi kard,
és álla csupa kés,
hogy felfalja a nyomorgókat a földről,
és a szegényeket az emberek közül.

¹⁵A piócának két leánya van,
mindegyik azt mondja: »Ide vele! Ide vele!«
Három az, ami telhetetlen,
és négy, ami sohasem mondja: »elég!«:

¹⁶az alvilág, az anyaméh szája,
a föld, amely nem tud betelni vízzel,
s a tűz, amely sohasem mondja, hogy: »elég!«

¹⁷A szemet, amely atyjából csúfot űz,
és lenézi anyja szülését,
vájják ki a patakok hollói,
és falják fel a sasok fiai!

¹⁸Három dolog nem fér a fejembe,
és négyet sehogy sem értek:

¹⁹a sasnak útját az égen,
a kígyó útját a sziklán,
a hajó útját a tenger közepén,
s a férfi útját a leánynál.

²⁰Ilyen még a házasságtörő asszony útja is:
eszik, megtörli száját,
és így szól: »Semmi rosszat sem tettem!«

²¹Három dolog alatt rendül meg a föld,
és négyet nem tud elviselni:

²²a rabszolgát, ha király lesz belőle,
a balgát, ha jóllakik étellel,

²³a gyűlölt nőt, ha férjhez megy,
s a rableányt, ha úrnője örökébe lép.

²⁴Négy igen apró van a földön,
de azért a bölcseknél is okosabb:

²⁵erőtlen nép a hangya,
de aratáskor gyűjti élelmét,

²⁶gyenge nép a szirti borz,
mégis sziklába építi lakását,

²⁷a sáskának nincsen királya,
és raja mégis rendben vonul,

²⁸a gyík kezével kapaszkodik,
és ott van királyi palotákban.

²⁹Hárman lépnek szépen,
és négyen járnak délcegen:

³⁰az oroszlán, a hős az állatok között,
nem hátrál meg senki elől,

³¹a kakas, amint a tyúkok között büszkén lépeget,
a bak a kecskenyáj élén,
s a király, ha kiáll népe elé.

³²Van, aki akkor bizonyul balgának, mikor magasra emelték:
ha okos lett volna, kezét a szájára tette volna.

³³Aki fejés közben erősen nyomja a tőgyet,
vajat szorít ki belőle.
Aki erősen fújja orrát, vért nyom ki belőle.
Aki az indulatot szítja, viszályt okoz.

31

¹Lámuelnek, Massza királyának igéi,
amelyekkel őt anyja oktatta.

²Mi az, kedvesem? Mi az, ó, méhem gyermeke?
Mi az, ó fogadalmaim gyermeke?

³Ne költsd vagyonodat nőkre,
és gazdagságodat arra, ami királyokat tönkretesz!

⁴Ne adj királyoknak, Lámuel,
ne adj királyoknak bort,
mert nincsen titoktartás, ahol részegség uralkodik,

⁵hogy ittasan el ne felejtsék a törvényt,
és meg ne másítsák a szegények igazát.

⁶A búslakodóknak adjátok a részegítőt,
s a bort azoknak, akik el vannak keseredve,

⁷hadd igyanak és felejtsék nyomorúságukat,
hogy ne gondoljanak többé bajukra!

⁸Nyisd ki szádat a néma érdekében,
minden jövő-menő ember ügyében,

⁹nyisd ki szádat igaz ítéletre,
és szolgáltass igazságot a szegénynek s a nyomorgónak!

¹¹Férjének szíve bátran ráhagyatkozik,
és nem lesz nyereség híján.

¹²Jóval fizet neki és nem rosszal,
élete minden napján.

¹³Előszedi a gyapjút és a kendert,
és ügyes kézzel végzi a munkát,

¹⁴úgy, mint a kereskedő hajója,
messziről szerzi be élelmét.

¹⁵Még tart az éjjel, és máris felkel,
eleséget ad háza népének,
s élelmet szolgálóinak.

¹⁶Szántóföldön jár az esze, és azt meg is szerzi,
szőlőt ültet keze munkája árán.

¹⁷Derekát jól felövezi
és erős karral lát a dolgához.

¹⁸Érzi, látja, hogy szépen keres,
mécsese éjjel el nem alszik.

¹⁹Kezébe veszi a rokkát,
és ujjai megfogják az orsót.

²⁰Megnyitja tenyerét a szegénynek,
és kinyújtja kezét a szűkölködő felé.

²¹Nem félti házát a hó hidegétől,
mert egész házanépének kettős a ruhája.

²²Takarót készít magának,
bisszusból, bíborból van a ruhája.

²³Férjének nagy a becsülete a kapuknál,
ha ülésezik az ország véneivel.

²⁴Gyolcsot készít és eladja,
és övet ad át a kánaáninak.

²⁵Erő és ékesség a ruhája,
ezért vidáman néz a jövő nap elé.

²⁶Bölcsességre nyitja száját,
és nyelvén jóságos tanítás van.

²⁷Szemmel tartja házanépe útjait,
és nem eszi a tunyaság kenyerét.

²⁸Kiállnak fiai és boldognak hirdetik, a férje is magasztalja:

²⁹»Sok nő gyűjtött már vagyont,
de te túltettél valamennyin!«

³⁰ A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel!

³¹Adjatok neki keze gyümölcséből,
és tettei dicsérjék őt a kapuknál!

KNB SZIT STL BD RUF KG