63De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: »Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?«
32Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt:
»Mint a bárány, amelyet leölésre visznek,
és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul,
nem nyitotta ki száját.
33Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet.
A sorsával ki törődik?
Hisz életét elvették e földön«.
Jegyzetek
8,32 Izajás (53,7-8) Isten Szolgáját a bárányhoz hasonlítja, amelyet leölésre visznek, mégsem nyitja ki a száját. Jézus sem szegült szembe azzal, aki elítélte: az ítéletben felismerte Isten akaratát.
3Én Istenem, kiáltok nappal,
de te nem hallgatsz meg,
és éjjel is, de nyugtot nem találok.
12Ne légy távol tőlem,
mert közel a nyomorúság,
és nincs, aki segítséget nyújtana.
13Körülvett engem sok tulok,
Básán bikái körülfogtak engem.
14Kitátották felém szájukat,
mint ragadozó és ordító oroszlán.
15Szétfolytam, miként a víz,
minden csontom kificamodott,
szívem, mint a viasz,
megolvadt bensőmben.
17Körülvett engem nagy sereg kutya,
a gonoszok zsinatja körülfogott engem.
Átlyuggatták kezemet és lábamat,
21Szabadítsd meg lelkemet a kardtól,
egyetlenemet a kutyák karmából!
22Ments meg az oroszlán torkából,
engem, a megalázottat, a bölény szarvától!
14Én azonban, mint a süket, nem hallok,
olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;
15Olyanná lettem, mint az, aki nem hall,
mint akinek nincs védekező szó a szájában.
10Elnémulok, nem nyitom ki számat,
mert te tetted ezt velem.